Spanyol Nyelvtanulás

Hogyan beszélnek a katalánok spanyolul?

Zoltán Szilárd | 2015-06-24

...és hogyan a baszkok, meg a galíciaiak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ legújabb cikkében Zoltán Szilárd, az El Mexicano nyelvészeti blog szerzője.

...és hogyan a baszkok, meg a galíciaiak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ legújabb cikkében Zoltán Szilárd, az El Mexicano nyelvészeti blog szerzője.

Egy középkorban elterjedt latin mondás szerint balant Itali, gemunt Hispani, ululant Germani, cantant Galli − vagyis „az olaszok bégetnek, a spanyolok siránkoznak, a germánok ordibálnak, a gallok énekelnek”. Ebből is látszik, a különböző nyelvek és nyelvjárások kigúnyolása már nagyon régi dolog. Ezt levetítve Spanyolországra, bár mi nem igazán érzékeljük az ilyen különbségeket, az ott élő spanyol anyanyelvűek egyből felismerik néhány apró jelből, mint például a jellegzetes hanglejtés vagy egyes hangok sajátos kiejtése, hogy egy-egy beszélő melyik spanyol régióból való.

Aki nagyon jól beszél spanyolul, még az sem biztos, hogy meg tudná mondani egy spanyolországi beszélőről, hogy például madridi-e vagy zaragozai, de azt már egyből felismeri mindenki, hogy északi-e vagy déli, például sevillai. De mi a helyzet azokkal a beszélőkkel, akiknek nem a spanyol az első anyanyelvük? Miről ismerhetjük fel, ha valaki katalán, galíciai vagy baszk anyanyelvű, amikor spanyolul beszél? Összeszedtünk néhány olyan sajátosságot, amelyből ez könnyen megállapítható – a nemzetiségek nevére kattintva pedig azt is meghallgathatjuk, hogy beszélik az (első) anyanyelvüket!

KATALÁNOK

Az ő spanyol akcentusuk ismerhető fel a legkönnyebben, méghozzá az ún. „kemény” vagy „sötét” (velarizált) l-ről (jele a fonetikában [ɫ]), amely az angol szó(tag) végi l-re is jellemző (mint például a jól ismert well [weɫ] ’jól’ szóban), de a portugálban szintén megtalálható. Éppen ezért a katalán hangzása kissé a portugáléra is emlékeztet, azonkívül, hogy ugyanúgy megvan benne a „sorvadó” magánhangzó, a svá [ə], amelyet az a és az e helyett ejtenek hangsúlytalan helyzetben, továbbá szintén [u]-ként valósul meg a hangsúlytalan /o/ fonéma is. A katalán anyanyelvűek ezenkívül hajlamosak zöngésíteni a magánhangzók közötti [sz] hangot akkor is, amikor spanyolul beszélnek (ami a spanyoltól teljesen idegen). Tehát, ha valaki a los españoles kifejezést úgy ejti, hogy [ɫozeszpanyoɫesz], akkor máris tudjuk, hogy az illető katalán − pont, mint Pep Guardiola.

GALÍCIAIAK

Leginkább rájuk igaz a latin mondásból a gemunt Hispani, a gallegók ugyanis viszonylag lassan, a hangsúlyos szótagokat elnyújtva, nem túl dinamikus hanglejtéssel beszélnek, ami tényleg olyan benyomást kelt, mintha „panaszkodnának”. Nagyon jellemző ezen kívül az n szó(tag) végi veláris ejtése (jele [ŋ]), amelyet a nyelv hátsó részével képzünk: ilyet mondunk például a magyar hang, munka szavakban. A con elöljárószó például egy galíciai ajkán úgy hangzik: [kõŋ] – ami Madridban inkább [kon]. Példaként ebből A kis herceg-idézetből meg is hallgathatjuk a jellegzetes galíciai akcentust egy vigói beszélőtől, illetve összehasonlításképpen ugyanezt egy barcelonai spanyol anyanyelvű elmondásában.

BASZKOK

Bár elterjedt mítosz, hogy a spanyolok valójában baszkok, akik rosszul tanultak meg latinul (és ez lett a spanyol…), a baszk anyanyelvűek spanyol akcentusa szintén nagyon sajátosan elüt a többitől. A baszkok rendkívül gyorsan és feltűnően dinamikus intonációval beszélnek: a hangsúlyos szótagoknál a hanglejtést nagyon felviszik, a hangsúlyos magánhangzókat pedig nagyon röviden ejtik. Főleg az idősebb baszk anyanyelvű beszélők ezenkívül a spanyol s-t a magyar [s]-hez hasonlóan, a ce/ci/z sziszegőhangját pedig inkább magyar [sz]-nek ejtik (a spanyolos [θ] helyett), sőt, n után [c]-nek! Mi is fültanúi lehetünk a baszkok e sajátos spanyol akcentusának az alábbi reklámfilmből, melyben Iñaki Perurena navarrai baszk súlyemelőt hallhatjuk beszélni.

A szerző további írásait az El Mexicano blogon olvashatjátok.