Spanyol Nyelvtanulás

Nemlétező melléknévfokozás a spanyolban

Zoltán Szilárd | 2016-01-26

Kezdjük valami meglepővel: a spanyol mellékneveknek valójában nem létezik hagyományos értelemben vett fokozásuk (lásd: szép; szebb; legszebb). Még a spanyol akadémiai nyelvtanban sincs erre vonatkozó fejezet, hiszen néhány rendhagyó középfokú melléknév kivételével csupán összehasonlító szerkezetekről, valamint fokozó határozószókról és képzőről beszélhetünk − és mindjárt beszélünk is!

Kezdjük valami meglepővel: a spanyol mellékneveknek valójában nem létezik hagyományos értelemben vett fokozásuk (lásd: szép; szebb; legszebb). Még a spanyol akadémiai nyelvtanban sincs erre vonatkozó fejezet, hiszen néhány rendhagyó középfokú melléknév kivételével csupán összehasonlító szerkezetekről, valamint fokozó határozószókról és képzőről beszélhetünk − és mindjárt beszélünk is!

A melléknév alapfoka (grado positivo), ahogy a magyarban is, maga a melléknév: bonito, grande, malo stb. Az alapfokú melléknevek összehasonlításánál („ugyanolyan …, mint …”) a tan…como… szerkezet használatos a spanyolban: Esta chica es tan bonita como aquella’ Ez a lány (ugyan)olyan szép, mint az’; Esa casa no es tan grande como esta’ Az a ház nem olyan nagy, mint ez’. Vigyázat! Meg kell különböztetni az alapfokú összehasonlító mondatoktól a tan…que… szerkezetet, amely következményt állapít meg: pl. Este coche es tan caro que no puedo comprármelo’ Ez az autó olyan drága, hogy nem vehetem meg magamnak’.

A melléknév középfokát (grado comparativo – tkp. ’összehasonlító fok’), amennyiben az nem „rendhagyó”, a más ’inkább’ (< régi spanyol maes < lat. MAGIS, uaz.), illetve a menos ’kevésbé’ (< lat. MĬNUS, uaz.) szócskákkal képzik, azt a dolgot pedig, amihez hasonlítjuk, a que kötőszó vezeti be: Esta chica es más bonita que aquella’ Ez a lány szebb, mint az’; Este chico es menos alto que aquel’ Ez a fiú kevésbé olyan magas, mint az’. Önmagában a más a mucho ’sok/nagyon’, a menos pedig a poco ’kevés’ rendhagyó (határozói) középfoka is egyúttal. A rendhagyó – ún. szinkretikus – középfokú alakkal is rendelkező mellékneveket az alábbi táblázatban találjuk.

rendhagyo-kozepfok

A más és menos fokozószavak, illetve a rendhagyó középfokú alakok tovább is fokozhatóak a mucho, muchísimo (a mucho abszolút felsőfoka, lásd később!); poco, algo stb. szavakkal: pl. La cosa es muchísimo más grave’ A dolog sokkal, de sokkal súlyosabb’, Este método es mucho menos doloroso que el otro’ Ez a módszer sokkal kevésbé fájdalmas, mint a másik’, Ese restaurante es mucho mejor, pero un poco / algo más caro que otros cercanos’ Az az étterem sokkal jobb, de egy kicsit / valamivel drágább, mint mások a közelben’.

A „relatívfelsőfok (superlativo relativo) képzése még ennél is egyszerűbb, ugyanis ez nem más, mint a határozott névelővel használt középfok: Esta chica es la más bonita’ Ez a lány a legszebb’; Ese chico es el menos alto’ Az a fiú a legkevésbé magas’; Este libro es el mejor (más bueno)’ Ez a könyv a legjobb; Aquella enfermedad es la peor’ Az a betegség a legrosszabb’; Laura es la mayor de sus hermanas’ Laura a legnagyobb [=legidősebb] a nővérei közül’. Néhány gyakran használt melléknévnek szintén van rendhagyó felsőfoka is, a legtöbbjüket azonban vagy átvitt értelemben, vagy csak az írott, illetve formális nyelvben használják.

rendhagyo-felsofok

A kakukktojás

Az ún. „abszolútfelsőfok (superlativo absoluto vagy grado extremo) viszonylag ritka a beszélt nyelvben, és talán már a neve is sugallja, hogy nem összehasonlításra használatos. Ezt az alakot a művelt eredetű -ísimo, -ísima (egyes esetekben az -érrimo, -érrima) fokozó képzővel alkotják, melynek jelentése kb. ’nagyon ~ igazán’ – vagyis lényegében egyenértékű a beszélt nyelvben sokkal inkább elterjedt muy határozószóval. Használatáról a következőket kell tudni.

A magánhangzóra végződő melléknevek utolsó magánhangzója, valamint az -io, -ia végződés a képző előtt kiesik: bellísimo (bello) ’nagyon szép’, guapísima (guapa) ’nagyon csinos [nő]’. A –ble végződés a képző előtt -bil-lé válik: notable notabilísimo ’igen figyelemre méltó, nagyon jeles’. Az -érrimo, -érrima alakváltozatot használják a választékos nyelvben pár –bre végű melléknévnél, pl. celebérrimo (célebre) ’nagyon híres’; illetve főleg a latin-amerikai kötetlen nyelvben egyes mellékneveknél, még jobban fokozó értelemben: guapérrima ’nagyon-nagyon csinos’.

Néhány melléknév két abszolút felsőfokkal is rendelkezik, melyek közül az egyik a szabályosan képzett, a másik pedig „rendhagyó” (etimológiai), azaz közvetlenül a latinból átvett művelt duplikátum. A kettő használata között általában stiláris különbség van: az etimológiai alak használata választékos, írott nyelvi vagy régies, míg a szabályosan képzett alak a köznyelvi. Az ilyen melléknevek abszolút felsőfoka eleve nagyon ritkán használatos (kivétel az amabilísimo, buenísimo, illetve fuertísimo ~ fortísimo) Táblázat a cikk eredetiében.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a melléknév fokozása a spanyolban alapvetően analitikus módon, összehasonlító szószerkezetekkel történik, de néhány melléknévnek megfeleltethető egy-egy „rendhagyó” középfokú alak. Létezik továbbá a mellékneveknek egy képzővel alkotott, nem összehasonlításra használt fokozott formája, amely a ’nagyon ~ igazán …’ jelentésnek felel meg, azonban ez sok esetben inkább csak a művelt és az írott nyelvben használatos.

Természetesen, jelentéséből adódóan, nem minden melléknév fokozható. Ilyenek például a sorszámnevek: primero ’első’, segundo ’második’ stb. vagy például az último ’utolsó’ – hiszen értelemszerűen nem lehet valami *elsőbb, *másodikabb, *utolsóbb stb. Vagyis csak azok a melléknevek fokozhatóak, amelyek valamilyen „skálán mérhető” tulajdonságot fejeznek ki: ez esetben a skála végpontjai a felsőfoknak felelnek meg.

A szerző további írásait az El Mexicano blogon olvashatjátok.