Spanyol Nyelvtanulás

Spanyol, angol, spangol: 3 nyelv, 4 érdekesség

Kürthy Ádám András | 2015-09-04

A spanyol nyelv érdekességeiből szemezgető cikksorozatunk legutóbbi részében már Amerika felé kalandoztunk – onnan is indulunk tovább, és akkora kalandban lesz részünk, hogy szinte még a spanyol nyelv határain túlra is eljutunk.

A spanyol nyelv érdekességeiből szemezgető cikksorozatunk legutóbbi részében már Amerika felé kalandoztunk – onnan is indulunk tovább, és akkora kalandban lesz részünk, hogy szinte még a spanyol nyelv határain túlra is eljutunk.

Vega
Paz Vega

1. Adam Sandler és Paz Vega Spangol – Magamat sem értem c. vígjátéka óta még a nyelvek iránt kevéssé érdeklődők is sejthetnek valamit a spangolról − nemzetközibb nevén Spanglish-ről, méghozzá spanyolul szigorúan „e”-vel ejtve az elején. A szerencsétlenebb sorsú spanyol-amerikai országokból az USA-ba bevándorló spanyol nyelvű tömegek érkezésének érdekes nyelvi következményéről van szó. A sokszor kevéssé iskolázott, csekély írásbeliséggel élő rétegek vitték magukkal a magukét, de új otthonuk kifejezéseivel is meg kellett barátkozniuk.

Váratlan megoldás

Ami viszont az első generációnál még csak többé-kevésbé sikeres evickélés a többé-kevésbé ismeretlen nyelvi közegben, az a közegbe beleszülető nemzedék fejében új módon áll össze – és talán az írásbeliség hiánya is elősegíti, hogy az új nyelv normatív kötöttségek nélkül alakulhasson. Természetesen a normativitás hiánya hátrányokkal is jár: az otthon vagy a latin negyedek utcáinak nyelve a hivatalosságon kívüli rétegekbe szorul, ezért, bár létezik, nehezen léphet előrébb, kerülhet a hivatalos elismertség közelébe.

 

A beszélők számának növekedése előbb-utóbb minden bizonnyal változtat a helyzeten, ám a spangol addig is a szociológia és a nyelvészet határterületén kutatók kincsesbányája. Legelismertebb szakértője talán a Columbia Egyetemen tanító, mexikói születésű Ilan Stavans, aki az új nyelv írásbeli rögzítéséért is (félig) komoly lépést tett: közreadta Cervantes Don Quijotéjának első fejezetét spangolra fordítva. Amellett, hogy kiváló figyelemfelkeltő, rendkívül szórakoztató olvasmány is, akár az angol, akár a spanyol oldaláról közelítjük meg. A teljes élvezethez célszerű magunk mellett tartani egy példányt a Don Quijote spanyol vagy angol változatából – esetleg mindkettőből.

Észak

Akinek Adam Sandler neve nem jelent garanciát a témában, annak javasoljuk Gregory Nava 1983-as El Norte című filmjét: kisemmizett guatemalai földművesek indulnak az USA felé jobb megélhetés reményében.

2. Természetesen a nyelvek nem csak ilyen szoros együttélés esetén hatnak egymásra. Az angolban gondolhatunk a teljesen meghonosodott aficionado szóra, vagy a sokszor az angol tabuszó helyett eufemisztikusan használt cojones-re is. A spanyol gyarmati kötelékek feloldódása után előtérbe kerülő földrajzi-kulturális közelség és az internetes kommunikáció azonnalisága miatt az amerikai spanyolba sok olyasmi kerül bele, ami a félszigeti spanyolban már másképp alakult – persze ettől még mindkét nyelvváltozatba bekerülhetett. Ez a legegyszerűbben úgy csekkolhatjuk le, ha megnézzük a Mexikóban használatos checar igét, ami az akadémiai spanyol szótár szerint mindenhol máshol a chequear szónak felel meg.

Az efféle keveredés során gyakran már meglévő igealakok gazdagodnak új jelentéssel. Jó példa erre a cachar  ige, amely eredetileg a cacho (’darabka’) szóból származtatható, ennek megfelelően jelentése ’feldarabol’. Bonyolítja a helyzetet, hogy a szintén spanyol cacha (’nyél’, ’szarv’) főnévből is ugyanez az igealak származik: Közép-Amerikában ’felöklel’ jelentésben használják (ugyanez a félszigeten cornear).

Az angol nyelv közbelép

De a legfőbb bonyodalom – talán már mindenki kitalálta – abból adódik, hogy erre az alakra „telepszik rá” az angol „to catch” spanyolosítása. A sportnyelven keresztül is terjedő ige jelentése ’elkap’ (ma már játékon kívül is), ’rajtakap’, ’megért’. Peruban pedig már rálépett a sokszor oly kényes, (nem csak) elkapást jelentő igék (coger, tomar) útjára is.

Osborne
Cachar vagy cornear? Osborne!

Fellélegezhetünk: még szerencse, hogy nem spanyol ajkú országok közelében élünk: alighanem komoly gondunk lenne, ha a „kacsa” vagy „kacsó” szavak jelentését kellene meghatároznunk. Az amerikai spanyol sok más esetben is az angolból vesz kölcsön: az európaiban használt arab eredetű alquilar  (’bérbe vesz / bérbe ad’) helyett gyakran a „to rent”-ből származó rentar  szerepel, a cemento helyett pedig az angol anyagnév, a concreto kerül elő – ez utóbbi az azonos alakú melléknévvel való egybeesése miatt, legalábbis a külső hallgató számára, elég mókásan tud hangzani.

3. De nem mindig az angol a különbségek oka. A nemrég említett, belső fejlődés során vulgárissá váló szavak pótlására ugyan belső forrásból merít az amerikai spanyol: a garra (’mancs’, ’marok’) szóból képzett agarrar  igét használja. Máskor azonban csak egyszerűen más szóból alkottak szót egy új fogalomhoz – vegyük például a parkolást. Ez esetben az angol („to park”), a spangol („parquear”) és a félszigeti spanyol még közelebb is áll egymáshoz, hiszen Spanyolországban az aparcar  ige a bevett, míg Amerikában sokkal inkább az estación (’állomás’) szóból képzett estacionar  a gyakori. Örülhetnek a táblakészítők: lehet gyártani külön „E”-betűseket a latin piacra.

Parking
Aparcar, estacionar, esetleg parquear?

4. És ha már ennyit emlegetjük, hogy ott így mondják, itt úgy mondják – vajon egymást hogy nevezik? Amerikában sokfelé mondják a spanyolokra, hogy gallego, vagyis galíciai, hiszen nagyon sokan ebből a régióból vándoroltak ki – olyan sokan, hogy a nevük egybeolvadt egy egész országnyi népével. A spanyoloknál gyakran használják a lekezelő sudaca terminust a dél-amerikaiakra − innen a részben illegális bevándorlókból összeállt, utcazenéléstől nemzetközi hírnévig jutó Che Sudaka együttes neve.

Che Guevara
Ernesto ‘Che’ Guevara

A Sudaka tehát rendben (még ha „k”-val is van, ami már majdnem sudoku…), na de mit keres ott a ‘che’? Pontosan ugyanazt, mint Ernesto Guevara nevében. A zenekar egyik tagja argentin, és a kubai forradalmi banda egyik tagja is az volt – hogyan is lehetett volna ennél praktikusabban megkülönböztetni a többiektől? Szokás ugyanis spanyol nyelvterületen, hogy egy-egy ország lakóit a náluk használatos megszólítások szerint azonosítsák.

Ez olyasmi, mintha nálunk a debrecenieket „izékének”, a győrieket „hapsikának”, a pécsieket meg „fateroknak” hívnánk, ha jellemzően így szólítanának meg másokat ezekben a városokban. Az argentin-uruguayi che mellett jellemző még a közép-amerikai chico (az Antillák országaiban), és a Costa Rica-i tico – focirajongóknak ez utóbbi ismerős lehet, hiszen ez egyben a válogatott beceneve is.

Legközelebb abból szemezgetünk majd, hogy milyen változásokat hoztak a korábbi évszázadok ki-be vándorlásai és hódításai a spanyol – és a magyar – nyelvben. Tartsatok velünk!