5 spanyol városnegyed, amit látni és érezni kell

Spanyolország telis-tele van érdekes városokkal, bár ezzel biztosan nem mondtunk újat. Sokkal különlegesebb, hogy néhol egyes városnegyedeknek is olyan egyedi karaktere és hangulata van, amelyet nem elég látni − érezni is kell. Top 5-ös listánkon olyan helyeket mutatunk Nektek, ahová egyszer még garantáltan el fogtok látogatni.

5. Triana (Sevilla)

Sevilla egyik legautentikusabb, és éppen ezért legkevésbé turisztikai barriója a meseszép Triana, mely a Guadalquivir-folyó nyugati partján terül el. A Triana gazdag történelmi múltja mára egy élénk és vibráló jelenné forrta ki magát. A fiatalok kedvenc hétvégi célpontja a folyópart menti Calle Betis (Sevilla Gozsdu-udvara), ami több tucat bárt, kocsmát és bisztrót vonultat fel; de itt még a romantikára vágyók is megtalálják a számításukat, lélegzetelállító kilátás nyílik ugyanis a kivilágított Torre del Oróra.

Ez a nappal nyugodt, éjszaka pezsgő negyed híres még torreádorairól, flamenco művészeiről és a gyönyörű andalúz csempével díszített, forró hangulatú tapas bárjairól is. Itt található ugyanis Sevilla valószínűleg egyik utolsó turistáktól mentes flamenco bárja, ahol egy Omara Portuondót megszégyenítő hangú, hamisítatlan andaluza énekel helyi közönség előtt. A forró sevillai júliusban a Trianára szegeződik minden szem, hiszen ekkor rendezik meg a Santa Ana fesztivált, melynek a Guadalquivir partja ad otthont.

https://vimeo.com/168726354

A Trianába vezető hídról átérve a Plaza del Altozanón találjuk magunkat, ahol meseszép üvegberakásos balkonokat csodálhatunk. Már a XIX. század óta ez a flamenco énekesek kedvelt találkozóhelye, ráadásul itt található a negyed leghíresebb torreádora, Juan Belmonte szobra is. A barrio profiljától némileg eltérő módon, szintén itt található az Isla de la Cartuja, egy hatalmas terület, mely otthonul szolgált az 1992-es sevillai Világkiállításnak. Sokszínűségével és autentikus hangulatával a Triana lehet a legnagyobb meglepetés minden Sevillába látogatónak, s mindazoknak, akik kerülni szeretnék a turisták tengerét.

4. Vallecas (Madrid)

Egy városrész, amelynek leghíresebb exportcikke egy ska-punk zenekar. Persze csak sarkítva, mert a spanyol labdarúgó nb1 legkisebb stadionját, Madrid legszebb kilátást nyújtó dombjait és legbüszkébb munkásembereit is itt találjuk. Vallecas − vagy ahogy a rebellis szellemű helyiek írják, Vallekas − a XIX. század vége óta a spanyol munkásság egyik bástyájának számít, a baloldali gondolkodás pedig a mai napig meghatározza a városrész karakterét. Egyfajta Ska-P dalszöveg-univerzum, Madrid peremén.

Vallecas rock ‘n’ roll

 

Vallecas nem csak közigazgatásilag oszlik 2 részre: a határozottan provinciális Villa de Vallecasszal szemben Puente de Vallecas eklektikus építészetével bevállalósabb urbánus séták kiváló színhelye lehet. Az iparosodott városrészt a spanyol polgárháborúban számtalan bombatámadás érte, a helyi lakosok szenvedését maga Robert Capa vette lencsevégre az 1930-as évek második felében. Manapság fényképeket leginkább a vallecasi dombokról szokás készíteni − a „vallecasi cicik” ugyanis kiváló kilátást nyújtanak Madridra.

3. Russafa/Ruzafa (Valencia)

Egy évtizede még lepukkant barrio bajo, ma Valencia legmenőbb negyede. Éjszakai bárok, elegáns éttermek, hipszter kávéházak, arab teaházak, művészeti galériák, apró ajándékboltok; mindez gyönyörű, század eleji épületekben. Eredete egészen a IX. századig nyúlik vissza: az Omajjád Kalifátus örököse telepedett le a mai negyed területén. Valencia multikulturális szegletében nonstop zajlik az élet, de a helyiek a hagyományokról sem feledkeznek meg: februárban Szent Balázsnak hódolnak a hívők, a márciusi Fallas alatt pedig itt csapják a legnagyobb felhajtást. A legtöbb kávézó könyveket is kínál a betérőnek, vagy irodalmi programokat szervez esténként, mint az Ubik, a Tocado és a Slaughterhouse. De az éjszakai bárok sem csak a bulizásról szólnak: a Circuito Café-Teatróban például zenés, színházi, stand up és bűvész-előadások is pörögnek estéről-estére .

“Látogasson el a fantasztikus Ruzafa negyedbe”
A Ruzafa arcai (fotók: Antonio Molina Marí)

2. Casco antiguo (Pamplona/Iruña)

Az Arga-folyó mentén elterülő kisváros olyan építészeti örökséggel bír, amely a történelem szerelmeseit azonnal és garantáltan elbűvöli. Noha a területet már az ősi baszk törzsek is lakták − a város baszk neve ma: Iruña − az aranykor a mórok kiűzése alatt következett. Az önálló Pamplonai- majd Navarrai Királyságban a várost 3 negyed alkotta, amelyek ellenségeskedése állandó volt.

A Navarrai Királyság függetlenségének végül Katolikus Ferdinánd vetett véget 1512-ben, amelyet a baszk nacionalisták időről-időre elátkoznak. Az utazót persze mégsem ez, hanem a város történelmi hangulata ejti majd rabul. A folyó által csupán északról védett Pamplona 1888-ig a hatalmas déli és dél-keleti várfalaktól és erődrendszertől gúzsba kötve alig terjeszkedhetett, így minden talpalatnyi helyet megbecsültek: Nyugat-Európa egyik legnagyobb, épségben megmaradt erődrendszere, valamint az óváros jellemzően magas lakóházai és középkori hangulatú sikátorai lettek Pamplona öröksége. Ilyen történelmi díszletek között haladnak ma át a Camino de Santiago zarándokai, és itt imádkoznak több ezren a világraszóló fieszta résztvevői San Fermínhez, hogy védje meg őket a bikák szarvaitól.

1. El Born (Barcelona)

Ez a tenger melletti, szűk utcákkal szabdalt kis városrész épp annyira titokzatos, mint ahogyan a neve hangzik. Remek hely, mely Barcelona szívétől csak egy karnyújtásnyira van és mégsem érzi az ember, hogy túl sokan volnának és túl nagy lenne a zaj, ami Barcelonában bizony előfordul. A Born egy olyan városrész, ami telis-tele van hangulatosabbnál hangulatosabb bohém bárokkal, alternatív, underground hangulatú boltokkal, ahol az újrahasznosított reklám-bannerektől a feliratos bögréig minden megtalálható.

Ha az ember a Born utcáin jár, hagyja csak magát elveszni − a Santa Maria del Mar katedrális és az Arc de Triomf (Diadalív) mindig jelzik majd, merre járunk. A városrész egy tipikus halásznegyed volt anno és ennek öröksége érezhető ma is. Az egész kissé sejtelmes, és mára már művészi is. A régi piac épülete ma kulturális központ, ahol antik romok tekinthetők meg a régi városból, és a katedrális sem fest már olyan emberfelettinek a fényképezőgépek kattogásának közepette. A katalán író, Ildefonso Falcones így sem véletlenül választotta az El Bornt A tenger katedrálisa című művének színhelyéül, tessék bátran elolvasni.

Start typing and press Enter to search