A spanyol bor Mekkája: Szőlőtőkék közt La Riojában
- 2026.04.08.
La Rioja nevét évről évre több százmillió palack repíti világszerte, csak így fordulhat elő, hogy a kontinentális Spanyolország legkisebb autonóm tartománya egyben az egyik legismertebb is. A borkedvelők körében egészen biztosan.
Nem tudjuk pontosan, hol és mikor született a bor, azt viszont pontosan tudjuk, hol talált otthonra a világban. Ahogy a szőlő gyökerei sokszor több tíz métert tesznek meg a földben, hogy éltető tápanyagot nyerjenek, úgy nyúlik a mélybe La Rioja tartomány és a borászat egybefonódó, közös múltja. Ahogyan itthon a tokaji – a villányi, az egri… – Spanyolországban a Rioja már egyetlen szóval értéket teremt.
Mégis, ez a spanyolországi borvidék már az első pillanatban rácáfol az egyszerűsítésre. Az eredetvédelmet és minőségi garanciát jelentő a DOCa (Denominación de Origen Cualificada) borvidék határai például nem teljesen azonosak La Rioja autonóm tartomány földrajzi határaival. A bor földrajza itt nem ismer „határokat”, nem közigazgatási demarkációt, helyettük dűlőkből, hagyományból és stílusból rajzolódik ki.
Így lehetséges, hogy megkülönböztetünk Rioja Alta („felső”), Rioja Baja („alsó”) és Rioja Alavesa (alavai) területeket – utóbbira éppen a baszk szomszédok lehetnek büszkék, de találunk egy keskeny Rioja Baja sávot kelet-felé, Navarrában is. Legyen alsó vagy felső, La Riojában bármerre is járjunk, a bor a király (vagy ász).