Athletic Bilbao: videónapló a baszk oroszlánbarlangból

On egin, on egin, ismételgetjük magunkban, miközben sietünk a vendéglátónk 20 éves, szakadt Hondája felé. Marvin, mit sem törődve az elfogyasztott alkohol mennyiségével, haláli nyugalommal kanyarog Bilbao Indautxu negyedének utcácskáin. Elhúzunk a hatalmas aranyozott Jézus szíve szobor (Monumento al Sagrado Corazón de Jesús) mellett, és szinte látom, ahogy

Jézusunk megcsóválja a fejét a nemtörődömségünkön.

Átgurulunk a Nervión-folyó felett, majd eszméletlen kanyargásba kezdünk egy domboldalban. „Ha ebben a pár napban randiznátok egy bilbaói lánnyal, innen indítsatok” − kapjuk a jó tanácsot két slukk között Marvintól. A ‘miért is’ kérdésre már nem marad időnk, hiszen a látvány önmagáért beszél. A Mirador de Artxanda kilátó tetején állunk, az alattunk elterülő Bilbao teljesen megigéz minket.

„Várj! Mi az a Ball Around The Globe?”

Ismersz olyat, aki 50 nap alatt azért autózott 10 000 kilométert, hogy bejárja Spanyolország leghíresebb stadionjait, beszélgessen a helyi szurkolókkal és minden városban focizzon egy jót? Mi hármat is ismerünk: a BALL AROUND THE GLOBE csapata megvalósította azt, amiről a spanyol futball szerelmesei hétről-hétre álmodnak itthon, és sorozatunkban szerencsére minket is magukkal visznek erre a hatalmas idegenbeli túrára Spanyolországba.

Marvin meg csak mesél és mesél, hihetetlen szenvedély árad belőle, ha szülővárosáról beszél. Büszkén mondja, hogyan gazdagodott meg Bilbao a nehéziparának, a hajógyártásának és a kikötőjének köszönhetően, ami aztán természetesen komoly nemzetközi kapcsolatokat eredményezett. Az angolok… vágunk közbe. Az angolok honosították meg a focit itt Bilbaóban is, ugye? – kérdezzük. „Ez egy hosszú történet… Látjátok ott lent a Guggenheimet? Na ott, a múzeum helyén volt anno az angolok „tábora”, valószínűleg ott rúgták a bőrt először a városban, valamikor az 1800-as évek végén.”

Szóval az angolok…de nemsokkal később, 1898-ban megalakult az Athletic Bilbao is, és így vált az huelvai Recreativo után Spanyolország második legidősebb klubjává. „Tudtátok, hogy a Real Madrid és a Barcelona mellett a Bilbao az egyetlen klub, ami sosem esett ki a spanyol első osztályból?” – kérdezi alkalmi vezetőnk, nem kis pátosszal a hangjában. A bilbaói Oroszlánok ráadásul nyolcszoros bajnoknak, és 24-szeres Király Kupa-győztesnek is vallhatják magukat − náluk csak a Barcelona hódította el többször a Copa del Rey-t.

Közben olyan legendás játékosok fordultak meg a klubban, mint “Pichichi”, a kis kacsa, a spanyol foci első ikonikus csatára, akiről később a gólkirálynak járó trófeát is elnevezték Spanyolországban, miközben a klub örökös házi gólkirálya valójában az a Telmo Zarra, akit csak Messi és Cristiano Ronaldo tudott megelőzni az összesített góllövőlistán.

Athletic & Barcelona: több mint két klub

És ha már szó esett a Barcelonáról, a hétvégi rangadó kapcsán érdemes pár szót szólni a két klub kapcsolatáról is. Az XX. század első felében az Athletic Bilbao uralta a spanyol labdarúgást, aminek ékes példája a Barcelona történetének legnagyobb veresége is, amit a baszk gárda mért a rájuk 1931-ben (12-1). Később aztán a Franco diktatúra alatt szorosabbá vált a két klub kapcsolata, hiszen a futballpálya az elnyomás elleni küzdelem furcsa csataterévé (is) vált: a szurkolók tiltott katalán és baszk zászlókat csempésztek a meccsekre, tiltott rigmusokat énekeltek. A Franco halálakor megrendezett fordulót minden csapat fekete karszalaggal játszotta végig, kivéve kettőt: az Athletic Bilbaót és az FC Barcelonát.

Aztán eljött az 1983-as év, ami talán örökre megváltoztatta a két klub viszonyát. A Bilbao élén a rendkívül agresszív játékot erőltető Clemente, míg a katalánoknál a kissé hippinek tartott Menotti vezette a hadba a csapatokat. A Camp Nouban egymásnak feszült a két gárda és végül 2:1-es hazai győzelem született. A feszült hangulatú meccs mégsem erről, hanem egy brutális Goikoetxea-belépőről maradt emlékezetes − a szenvedő fél Maradona volt.

A habot a tortán egy évre rá az 1984-es Király Kupa-döntő jelentette. A katalánok revansot akartak venni Maradona sérülése miatt, aminek következtében a Camp Nouban összegyűlt százezres tömeg igazi kínai kung-fu filmet láthatott a meccs végén… Reméljük, hétvégén erre nem kerül sor a San Mamésben, ahol a Messi vezette gárda ismét egy olyan csapat ellen készülhet, amely tovább őrzi a világon egyedülálló cantera-politikáját. vagyis csak saját nevelésű, és baszk származású játékosokat foglalkoztat.

Közben Marvin egy sokkal csinosabb idegenvezetőre cseréljük, ám a helyiek fanatizmusára jellemző, hogy ő is óriási Athletic-szurkoló. Az első dolog, amit a „Hét utcának” (Siete Calles) is nevezett óvárosi randi során kiszúrunk, az Ana bilbaós hátizsákja. Kellemes beszélgetés kezdődik (tanunk az alábbi videó!), átszeljük az óvárost, elsétálunk a Guggenheim melletti óriáspók lábai alatt és még egy közös képet is készítünk Puppyval, a 12 méter magas begónia kutyával!

A csúcs mégis a Poza Lizentziatuaren utca, ami nyílegyenesen a San Mamés stadionhoz vezet a belvárosból. Ana elmondása szerint, meccsnapon az egész város piros fehérbe öltözik, az asztalokon piros-fehér terítők és szalvéták díszelegnek. A stadionhoz vezető utca mindkét oldalát szurkolói bárok szegélyezik, a meccsre indulók így meg-megállhatnak minden pozában, hogy aztán kellően felfűtött állapotban érkezzenek a San Maméshez. Mi például épp este 10-kor érkezünk az ilyentájt pirosban tündöklő stadionhoz, Spanyolország talán legszebbikéhez.

Beülünk egy pozába, pintxost és sört rendelünk, gyönyörködünk a stadion pompás fényeiben és próbáljuk elképzelni, milyen is, amikor több ezren üvöltik itt a bajnokcsapat nevét: Alirón, alirión, Athletic campeón!

Borítókép: J.P. Urdariz (Flickr)