Egy darabka Magyarország Sevillában: Makovecz Imre és az 1992-es Világkiállítás pavilonja
- 2020.06.01.
Ha Sevillában járunk és ellátogatunk az Isla Mágicára (Varázsszigetre), a (Jardines del Guadalquivirre (Guadalquivir Kertjébe), vagy az 1992-es sevillai világkiállítás helyszínére, ott egy különleges, kicsit talán rémisztő épületet találunk. Az egyik legegyedibb és legkiemelkedőbb magyar építész, Makovecz Imre műve, mely a magyar kultúra egyik leglátványosabb megtestesülése, minden bizonnyal azonnal magával ragad minket …és bárkit, aki Spanyolországban él.
Az EGB tanrend idejében felnövekedett generáció számára ismerős lehet Curro, az 1992-es Sevillai Világkiállítás kabalája. A rendezvény nem csak Amerika Felfedezésének ötszázadik évfordulójának állított emléket, de ablakot is nyitott egy folyamatosan fejlődő Spanyolország megtekintésére, és Sevilla számára rendkívüli jelentőséggel bírt.
Az egész város átalakult, hogy az új Spanyolország kirakatává váljon. A La Cartuja szigeten – amely nevét a karthauzi szerzetesekről kapta, melyekhez a Santa María de las Cuevas (Barlangos Szűzmária) rendház tartozott – gombaszerűen nőttek ki a pavilonok, melyek a világ különböző országainak vonzerejét voltak hivatottak bemutatni. Az egyiket Makovecz Imre tervezte, és természetesen Magyarországot ismertette.
A magyar hatóságok és felelősök pont a magyar kultúra bemutatására helyezték a hangsúlyt: bár az épület ideiglenes jelleggel készült, egyértelmű volt, hogy önmagában egy műalkotás, és a pavilon felelősei kezdettől fogva igyekeztek elérni a világkiállítás rendezőinél, hogy azt követően ne kelljen elbontani, vagyis hogy Sevillában maradhasson: „[…] Magyarország pavilonja önmagában műalkotásként emelkedik a többi között. Az ország későn megfogalmazott célja, hogy az andalúz városban maradhasson, ahol elkészült.”
A világkiállítás végeztével a mustrára készített ideiglenes építményeknek változatos sorsa lett: volt, amit cégek kezdtek használni, volt, amit különböző szervezetek vagy intézmények, míg a nagy többséget az évek során lebontották. Azonban volt pár pavilon, mely kezdettől fogva, ahogy már az előbb is említettük, műalkotásként tartottak számon és így sikerült elkerülniük az elmúlást.
A pavilon alapkövének letétele egyben a kétoldalú kapcsolatok minden szinten történő megszilárdításának vágyát is jelképezte. Maga Makovecz Imre is elutazott Sevillába, hogy az Andalúz Tanács felkérésére előadást tartson az organikus építészetről. Ezzel az andalúz főváros neve szorosan összefűződött a magyar építészével.
A világkiállítást követően a vásárra felhúzott ideiglenes építményeknek különböző sorsa lett: a többségét elbontották, azonban néhány pavilonra a kezdetektől műalkotásként tekintettek. A Makovecz-épület 2002-ben történt felvásárlása egy erős üzleti csoport részéről új ragyogást ígért az épület számára és egyben a fennmaradást is.
A terv az volt, hogy az Élő Energia Múzeumának adjon otthont. Azonban a válság a cégcsoportot is érintette, és 2007-ben bejelentették a múzeum bezárását és kilátásba helyezték annak elárverezését is. Megelőzendő az épület elbontását, az Andalúz Tanács Kulturális Tanácsa úgy döntött, hogy kulturális örökségnek nyilvánítja azt.