Egy metropolis árnyalatai: Madrid & Barcelona

A polgárháború utáni évtized Spanyolország történetének egyik legnehezebb korszaka volt – az 1950-es években azonban már a változás és a fejlődés jelei mutatkoztak, az ország kezdett nyitottabb lenni a külvilág felé, és a gazdasági növekedés is megindult. Ezzel együtt egyre több turistát lehetett látni az utcákon, és a fotográfia iránt is nőtt az érdeklődés. Számos fotóklub alakult, és bár ezek többsége a hivatalos irányvonalat követte, egy új, a nyugati korszellemet követő irányvonal is kialakulóban volt – ehhez a körhöz tartozott Català-Roca is, akit kortársai az első modern spanyol fotográfusnak neveztek.

Francesc Català-Roca

1922-ben született egy katalán kisvárosban, Vallsban. Az 1930-as évek elején Barcelonába költözött a család, ahol Català-Roca apja, Pere Català Pic fotóstúdiót nyitott. Eleinte az ő asszisztenseként, majd az 1940-es évektől kezdve különböző újságoknak, magazinoknak dolgozott. Munkásságának legérdekesebb része a két spanyol nagyvárosban készített képek, amelyek nagyon különböztek mindattól, ami akkoriban Spanyolországban látható volt.

A katalán művész sajátos látásmódját több tényező alakította: apjának köszönhetően olyan modernista fényképészek albumaival találkozhatott mint Rodcsenko vagy Moholy-Nagy; állandó kapcsolatban állt kortárs vizuális művészekkel, többek között Joan Miróval és Salvador Dalíval; a Magnum fotóügynökség fényképészeinek (például Henri Cartier-Bresson) humanizmusa és szubjektív dokumentarizmusa; az olasz neorealizmus.

Az 1950-es évtized urbanizációs fejlődése mindkét várost átalakította, ugyanakkor különleges, rájuk jellemző hangulatukat is megtartották. Català-Roca fényképei nem csak dokumentumok, a múlt egyszerű testimóniumai, hanem egyedi, érzékeny módon jelenítik meg ezt az időszakot. A valóságra a kontrasztok és egyéni látásmódja, tapasztalatai által, szubjektíven reflektált, úgy örökítette meg a mindennapi valóságot, hogy abban a formai tökéletesség és a szépség is megmutatkozik. A képein keresztül egy időgépbe lépünk, érezzük és átéljük az akkor idők és a városok hangulatát, még akkor is, ha soha nem jártunk ott.

Olyan hétköznapi jeleneteket látunk a képeken, amelyek mellett az emberek többsége egyszerűen elsétál – Català-Roca viszont a banális helyzetekben meglátta az általános emberit, vagy úgy mutatta meg azokat, hogy kivételesnek tűnjenek. Jellemző a fény és árnyék ellentéte, a hosszú, melankolikus hangulatot árasztó hosszú árnyak; a különleges szögek (felülről vagy alulról) használata, amely által a dolgok újfajta megvilágításba kerülnek; a finom irónia, humor; a nehézségek ellenére is jelen levő játékosság és játék, amelyben gyerekek és felnőttek egyaránt képesek feloldódni; a régi és az új, a tradicionális és a modern egymás mellett élése, a társadalmi kontrasztok; a humanista attitűd.

+ 34