Utazás

El Camino de Santiago, a csodák bölcsője

  • Csillag Zsuzsa,Petrik László
  • 2017.10.02.

Azt mondják, a Camino de Santiago a csodák és a csodás pillanatok bölcsője. Igaz lehet.

Csillag Zsuzsi
“Harmadik alkalommal érkeztem Muxiába, a harmadik Caminom után. Mindig elbűvöl a kis település hangulata és mindig készültek képek, amik emlékeztetnek az itt töltött rövid időre. A legutóbbi – de nem az utolsó – utamon, tavaly tavasszal, már úgy indultam el, hogy tudatosan készítek képeket….” – Csillag Zsuzsi
“Vacsora után is kint maradtam a szikláknál, mert azt éreztem, hogy muszáj. Arrafelé későn sötétedik, és én mindenképp látni akartam az esti fényeket. Másnap kora reggel már ugyanúgy a szikláknál voltam. Természetesen a kamerával… Aki fotózik, tudja, hogy hajnalban és este felé máshogy festi a fény a színeket, és önmagában már ez is különlegessé teszi a képeket. Néha a pillanat hozza meg a látványt, de sokszor van, hogy tudod, hogy akkor és ott képet “kell” készítened, és van időd a komponálásra.” – Csillag Zsuzsi
Petrik László: “Muxiába Santiagóból érkeztem. Több érzés, gondolat kavargott, keveredett bennem: elégedettség, öröm az Út teljesítése és az önmagammal szemben támasztott célok elérése miatt, jóleső fáradtság. És emellett mind erősebben tört felszínre az Út, a gyaloglás, a hihetetlen szabadságérzés hiánya miatti szomorúság. Muxia, ez a csendes és nyugodt kis halászfalu remek helyszín a Camino levezetésére, amibe a Rózsa által teremtett családias zarándokszállás tökéletesen beleillik. Fáradt vándorként megnyugvást találtam. Volt egy kis időm felfedezni a környéket és fotózni – megörökíteni a pillanatokat, ahogy az Út során is tettem. A világítótorony pedig irányt mutat az éjszakában… mi más lehetne ennél jobb jelkép az úton levők számára.”
Csillag Zsuzsi: “A Caminón készült képeim mindegyike kedves nekem, közel áll hozzám. Rájuk nézve az apróbb részletek is megelevenednek. Egy pocsolya az úton, a kövek a patakban, az útjelző tábla az erdőben, a kolostor macskaköve, a széltől elferdült fa, vagy éppen lábnyomok a homokban és kagyló az ablakpárkányon… Az öreg kutya, ahogy kísér hosszan, mint a soha véget nem érő hegymenet és az örökre szóló baráti ölelések. Helyek, emberek, ízek, illatok, érzések és érzelmek. Emlékek kötődnek hozzájuk. A Camino emlékei.”

Tavasszal ismerkedhettetek meg nálunk Benedek Rózsával, aki a Camino hosszú-hosszú kilométerei után meggyötörten érkező zarándokok fáradságát egy pici magyaros vendégszeretettel enyhíti Muxiában. A varázslatos helyszín (és az Albergue Delfín melegsége) sok zarándokot megihletett már, nemrég még egy fotópályázatot hirdettek, ami szintén nagy sikert aratott a peregrinók körében.

A számunkra leginkább varázslatos − és nagy örömünkre szinte egytől-egyig díjnyertes − képek közül most olyanokat mutatunk be Nektek, aminek láttán joggal nevezhetjük a Caminót a csodák bölcsőjének. Ha pedig így van, Csillag Zsuzsanna és Petrik László a legféltőbb dajkák közé tartoznak, akikkel a jó sors csak összehozhatja az embert a Szent Jakab-úton…

 

Start typing and press Enter to search