La Gomera-i füttynyelv: UNESCO világörökség a teraszokról
La Gomera Andok-béli tájakra csábítja a látogatót, ahol a teraszos művelés sokáig létszükséglet volt a helyiek számára. A szurdokok teraszain a helyieknek a természet erői mellett egy másik kihívással is meg kellett küzdeniük: az elszigeteltséggel. Persze ők fütyültek rá. Így született meg a ma már az UNESCO immateriális világörökségeként védelmét élvező La Gomera-i füttynyelv.
Az Igualero kilátóhoz sétálunk éppen, amikor furcsa, elnyújtott füttyögés visszhangzik a völgyből. Nincs kétségünk, hogy jó helyen járunk. A La Gomera-i füttynyelv (silbo gomero) a helyiek talán legkedvesebb öröksége, amit közel 25 éve féltve óvnak féltve, és adnak tovább – szó szerint – szájról szájra.
Mivel az 1970-es évekig nem volt rendszeres kompjárat La Gomerára, az élelmiszerellátás fedezése a helyi lakosokra hárult. A gomerók ugyanakkor az évszázadok alatt megtanultak alkalmazkodni a vulkanikus, sziklás talaj és a meredek szurdokok zord körülményeihez. A mindössze 20- 22 kilométer átmérőjű sziget legmagasabb pontját 1500 méteren találjuk, az erózió pedig lélegzetelállító kanyonokkal (barracos) csipkézte a szigetet.
Kiemelkedő tengerszint feletti magasságával La Gomera feltartóztatja a passzátszél sodorta felhőket, így a sziget csúcsán csapadékban sosincs hiány. A szurdokok oldalában a helyi földműveseknek viszont a termőföldet és a csapadékot is be kellett osztaniuk. Szerencsére a teraszos művelés ma már örökség, és nem létkérdés La Gomerán.
A sziget kanyonokkal szabdalt, szédítő magasságokat és mélységeket adó domborzata a kezdettől fogva elszigetelte a teraszokon dolgozó földműveseket. A kiáltás helyett szükségük volt egy olyan kommunikációs csatornára, amely több száz méter mélyen, több kilométerre is elhallatszik és értelmezhető a szomszédságban.
Így született meg a füttynyelv, tudjuk meg az elnyújtott hangok forrásától, Fransisco Niebla Martíntól. Az éppen a francia tévének forgató fiatal a füttynyelvet ápoló helyi kulturális egyesület tagja, amely előadásokkal, programokkal és bemutatókat viszi a silbo gomero jóhírét a világban. Franciscót a családi örökség varázsolta el, de ahogy meséli, 1999 óta már minden gomero gyereknek kötelező füttynyelvet tanulnia az iskolában.
Hogy a tornaudvaron bevetésre kerül-e, nem tudjuk. A spanyol szavak hangsúlyát, az intonációt imitáló füttyjelek viszont olyan különlegesség, amelynek UNESCO státuszára (is) méltán büszkék a helyiek.