La Gomera viszi a pálmát
A kanár-szigeteki datolyapálma a La Gomera-i lakosok szemében még véletlenül sem díszítőelem. Olyan érték, ami ingatlanok központi elemeként cserél gazdát – vagy még akkor sem.
Azt mondják a helyeik, hogy La Gomerán több kanári-szigetek-i datolyapálmát (Phoenix canariensis) találunk, mint az összes többi szigeten együttvéve. Ebben persze lehet némi gomero lokálpatriotizmus is, ám becslések szerint az ültetvényeken nevelt pálmákat nem számítva valóban La Gomerán nő a legtöbb őshonos pálma a természetben.
A La Gomera-i lakosok szemében a pálma ráadásul hatalmas érték, mi sem mutatja ezt jobban, hogy állítólag néha még az is előfordul, hogy egy ingatlant a rajta található pálmák tulajdonjoga nélkül (!) értékesítenek. A viszik a pálmák kifejezés a szigeten ezzel teljesen új értelmet, a nem ritkán 15-20 méteresre megnövő fák pedig új értéket nyernek.
A közönséges datolyapálmánál vastagabb törzsű endemikus pálmafaj valódi haszonnövénynek számít: a fiatal leveleket levágva a fa törzsének felületén bemetszést készítenek, és a felszíni rétegeket megcsapolva vödörbe gyűjtik a helyiek a pálmanektárt. A több száz évre visszanyúló hagyomány eredménye a magas cukortartalmú guarapo, amelyet a változatos módon használnak fel ételek és italok ízesítésére.
GOMERO GASZTRÓ
La Gomera-i utunk során letisztult, őszinte, a hagyományokat és a minőséget mindenek elé helyező konyhát fedezhettünk fel. A sziget jellegzetességéből fakadóan a halételek (így a tonhalfélék családjába tartozó albacora) adják a helyiek étkezésének gerincét. Gyakran kerül tányérra kecskehús, valamint egész Spanyolországban ismertek a kiváló minőségű La Gomera-i (kecske)sajtok, köztük az almogrote. Biztosan visszatérünk még az Hermigua határában található Las Chácaras vendéglőbe, ahol őszinte vendégszeretet, hamisítatlan helyi ízek és a legomlósabb kecskeragú fogadott minket, amivel találkoztunk. Azért a kecskesajtos, pálmanektáros tiramisunak szerencsére maradt hely.