Spanyolország UNESCO világörökségi helyszínei: Galícia

Ha Galíciába repít titeket az élet, van pár deber a listán, aminek eleget kell tenni: legyen az látni-, enni-, vagy és élnivaló. Érdemes minden cseppjét – még ha nyakon is önt a gallegó eső – magatokba szívni, hiszen nem csak a tájak festőisége, de a színek, az óceán és város hangjai is örökre a szívetekbe égnek majd. Az ezernyi csoda közül most az UNESCO világörökségi listáján szaladunk végig, nem kifelejtve egy jövőbeli jelöltet sem.

Fontos megjegyezni, hogy az UNESCO listájának szerves részét képezi immaterális örökségként a Camino Francia Útja, valamint az Északi szakaszai is.

A helyi koszt rejtelmeibe már egy korábbi cikkünkben már beavattunk titeket, így hát jöjjenek az egyéb érzékszerveinket kényeztető stimulációk, egy-egy lenyűgöző helyszín formájában.

Herkules-torony (La Coruña)

A Costa de la Muerte partszirtjén kimagasló világítótorony több mint 2000 éve mutatja az utat a tengerészeknek, őrangyalként strázsálva a halálos sziklák felett. A világon ez az egyetlen ilyen létesítmény, ami még ma is működik, így méltán kivívta helyét a világörökségi helyszínek között. Az 1. századi rómaiak által emelt építmény belülről is látogatható, aljában megtekinthetőek a régészeti feltárások, melyek az épület eredeti alapját és más leleteket is tartalmaznak.

A felvezető 234 lépcsőt megmászva varázslatos látvány tárulhat a szemetek elé, belátva a végtelen óceán kékjét és Coruña háztetőit. A Hercules érdekessége, hogy minden éjjel funkcionál és kemény, ködösebb napokon 11 km-ről hallható hangjelzéssel is figyelmezteti a kikötőbe érkezőket. Egyébként az Atlanti-óceán egyik fő tájékozódási pontjául szolgál, az amerikai Szabadság-szoborral együtt.

Ha arra jártok, érdemes egy sétát ejteni az őt körülvevő ösvényeken, nem kihagyva a mellette lerakott, óceánkék Rosa de los vientost. A műalkotás a közös történelemnek és mitológiának emléket állítva, szimbólumok útján reprezentálja a 7, egykor kelták által lakott területet: Írország, Skócia, Cornwall, Bretagne, Wales, Isle of  Man és Galícia.

Bölcs Alfonz király tollából származó történet szerint, egy Gérüón nevű órás rettegésben tartotta az uralma alatt álló területek lakóit, ezért Herkules kiállt ellene. Három nap kemény küzdelem után végül sikerült legyőznie a zsarnokot. A fejét a föld alá temette és elrendelte, hogy építsenek egy tornyot rá. A közelben talált egy várost, aminek a Crunia nevet adta, egy korábbi szerelmére emlékezve. Később unokaöccse befejezte művét, amit egy soha ki nem alvó tűzzel és es tükörrel látott el, amely később segített az ellenséges hajók felderítésében.

Lugo városfala

A provincia központjának óvárosát körülölelő impozáns muralla robosztus kinézetével is üvölti magából, hogy anno védelmi célokat szolgált. Ugyan Lugo helyén már Krisztus előtt egy római tábor, majd település állt (Lucus Augusti), a 2 km hosszú, 85 toronnyal rendelkező, oltalmazó mezsgyét később emelték.

Tégláiban és 10-15 méteres magasságában gyönyörködve visszautazhatunk egészen a III. századig,

amikor is gránittégláról gránittéglára felhúzták. De miért is annyira kivételes? Ez az egyik legjobb állapotban fennmaradt római városfal és az egyetlen olyan, amely teljességében konzerválódott. 2007 óta testvérépítménye a Kínai Nagyfal Qinhuangdao -hoz tartozó része, mely egyben Lugo testvérvárosa is.

Egy lugoi legenda szerint Mars, akit nemcsak a háború, hanem a termékenység és tavasz isteneként is tiszteltek, megharagudott fiára, Oqura. Olyannyira, hogy száműzte őt Olümposzról egy távoli helyre, ahol ma Lugo található. Így, míg apja haragja elszállt, barátságban élt az ott élőkkel, akik istenhez méltóan tisztelték. Lakhelyéül egy erdő közepén álló barlang szolgált, ahonnan is gyógyfüvekkel gyógyította a betegségektől szenvedő emberi szomszédjait.

A rómaiak odaérkezésükkor rögtön elkezdték a muralla építését, melynek Oqu barlangja az útjában állt. A helyiek minden erejükkel azonnal védelmére siettek. Mivel a hódítók sem akarták provokálni egy isten fiát, változtattak a terveken, sőt, a monda szerint egy kaput is emeltek számára az építmény déli részén. Erre utaló bizonyítékot azonban a mai napig nem találtak.

Santiago de Compostela óvárosa

Kétség sem fér hozzá miért került fel az UNESCO listájára ez a szinte önálló lélekkel bíró, varázsával mindenkit elbűvölő csoda, melynek katedrálisa előtt a zarándokok potyogó könnyekkel rogynak le egy hosszú Camino után. Kövekkel kirakott utcáin sétálva többféle stílusból kaphatunk ízelítőt, a tipikus galíciai kőházaktól, egészen a gótikus és barokk formákig. Minden épület saját történettel bír, ez a pici kincses doboz olyan intenzíven ontja magából a különlegességeket, hogy menet közben csak kapkodjuk a fejünket.

Mivel sajnos a cikkhossz megköti a kezem, így a húszoldalas esszé helyett áttérnék inkább Szent Jakab világhírű katedrálisára. A Plaza de las Platerías lovas szökőkútja mellett betérve, a monumentális oltárral ellátott belsőben találjuk magunkat, mely eredeti román stílusát az idő kissé megtoldotta reneszánsz, helyenként barokk jegyekkel.

Fontos megjegyezni, hogy idén az Año Santo alkalmával (melyet intervallumonként 6, 5, 11 évente tartanak, a következő 2027-ben lesz) megnyitották nevezetes oldalbejáratát, a Puerta Santát. Úgy tartják, hogy az ott belépő zarándokok teljes bűnbocsánatot nyerhetnek önmaguk vagy képviseltük számára, vétkeik megbánása után.

KultúrTapas tipp: Ha sötétedés után arra tévedtek, a Plaza de Platerías felvezető lépcsőin a Quintanara érve pillantsatok balra, a sarokban álló kis oszlop felé. Jól nézzétek meg az árnyékát, hiszen annak sziluettje pontosan úgy néz ki, mintha egy zarándok állna ott kalapban! Nem urban legend, leteszteltük.

Azt ugyan már sokan tudjátok, hogy a zarándokok Caminoja a Jakab Apostol hantjainál ér véget, majd pedig átveszik útjuk emlékéül szolgáló Compostelát. Szokásban van, hogy először felmásznak az oltár mögött található Jakab-szoborhoz, megölelik hálájuk jeléül és kívánnak valamit.

Majd a kriptába folytatva az utat mondanak egy imát a szent előtt (bár az ott nyugvó személyazonossága a történészekben kétségre ad okot) és végül, ha tehetik, részt vesznek egy szentmisén a híres Botafumeiro füstjének illatában. Aki mostanában látogatnak el, nem kevés újdonsággal szembesülhetnek: az oltár-rész felújítása után ugyanis eddig nem látott díszítések kerültek napvilágra, egykori pompájukban.

A fennmaradt történetek szerint a 9. század körül élt egy szerzetes, Pelagio. Egyszer csak felnézett az égre, ahol egy gyönyörűen fénylő csillagot látott. A tüneményt követve egy messzi vidékre ért, finis terrea (ma Finisterre), a „Világvége” közelébe és egy elfeledett római sírra bukkant. A márványkoporsóban idősebb Szent Jakab maradványai nyugodtak, melynek híre egy szempillantás alatt elterjedt a keresztény világban. Onnantól kezdve zarándokok érkeznek a világ minden tájáról, hogy tiszteletüket tegyék az Apostol előtt.

+1. Islas Cíes

A szigetcsoport ugyan egyelőre csak a világörökségi várományosok lajstromán vesztegel, mégsem hagyhattuk említés nélkül ezt az egzotikus, nemzeti parkként működő gyöngyszemet. Előre lefoglalt jegyeteket felmarkolva hajóval suhanhattok a fehér homokkal lehintett partjáig, ha pedig elég bátrak vagytok, az éjszakát is ott tölthetitek.

Azonban ne törjön rátok a frász, ha éjjel egy szellemhajót láttok az óceánon közeledni, a helyiek szerint minden egyes viharos éjszakán látni, ahogy elsüllyed. A szellemeken kívül, azonban bőven van más látványosság is, a híddal összekötött szigetek északi és déli csücskében egy-egy világítótorony áll a magaslaton, ahonnan csodaszép a kilátás. Ezen kívül bővelkedik növény- és állatvilágban, elsősorban vízi madarak, pl. sirály és kormorán kolóniák népesítik be.

KultúrTapas tipp: Nos, ha már a sirálynál tartunk… ha kaját szagol, kleptomániás sárkánnyá változik, ami tüzet ugyan nem okád, de a kezedből bármit kiharap. Úgyhogy hacsak nem akarsz sirályt bokszolni, jobb, ha a fák alatt majszolsz.

A víz kristálytisztasága miatt a benne lakók sokszínűsége is számottevő, a különleges halakon kívül a polipok, rákok és tengericsillagok is tanyáznak errefelé. Aki nem túrázós típus, az se csüggedjen, mert strandolni ér, főleg ha nem jön a köd. Amit viszont nem szabad, sőt, szigorúan tilos, az a szemetelés vagy bármi begyűjtése. Mindenképp érdemes egy napot eltölteni itt, hiszen életre szóló élmény, s ha a szerencse kedves hozzátok, még egy ugrándozó delfinraj is kíséri hajótok a hazaúton.