Alicante − Ha már most tele van a hócipőd a téllel

Minden évszakra Alicante

A város, ahol még október végén is 30 fokos meleggel simogat a nyár; ahol a legtisztább, aranyszínű strandok nyújtóznak végeláthatatlanul a távolba és ahol az óváros sikátoros utcácskái között minden teraszon első fogásként tálalják nekünk a mediterrán nyarat − októberben is. A második fogás persze lehet már paella is, ami fél évezredes hagyományra tekint vissza a régióban és nemcsak a frissen fogott tengergyümölcsei, hanem a különlegesen kerekded rizs miatt lesz olyan szaftos és ellenállhatatlanul más.

Tudtad, hogy az utóbbi 100 évben Alicante népessége 60 000 főről 330 000-re nőtt? Ezzel ma már Valencia tartomány második legnépesebb városának számít.

Bármerről is közelítjük meg (és itt most nem a közvetlen járatokra gondolunk, amik egyre csábítják a magyarokat), hanem a rengeteg látnivalóra, élményre, ízre-színre-illatra. Alicante kényeztet, sőt, szinte már elkényeztet. Bár azt gondolnánk, a Costa Blanca, a „Fehér-part” fővárosa a téli hónapokban elnéptelenedik és tengerparti nyaralóhelyek szomorú végzeteként elveszíti csáberejét a turisták szemében, ez közel sincs így. Már csak azért sem, mert Valencia tartományban nem ritka, hogy késő ősszel vagy akár már kora tavasszal is elmerülhetünk a habokban.

Csobbanás a habokba!

Sok spanyolországi üdülőhellyel ellentétben Alicantéban a strandoláshoz mindössze pár perces sétát kell tennünk, esetleg felpattanni a villamosra, és máris a csodálatosan tiszta Playa del Postigueten találjuk magunkat.

Ez a centrumhoz legközelebbi partszakasz, zuhanyzókkal, öltöző fülkékkel, 5-10 eurós, bérlehető napágyakkal rendelkezik, sőt, zárható szekrények is vannak, hogy értékeinket biztos helyen tudjuk hagyni. A parti sétányon bárok, éttermek és fagyizók szolgálják ki a fürdőzők igényeit. A vízben lebegve, ha a város zsúfoltsága és házai fölé emeljük tekintetünket, a Santa Barbara erőd romjait csodálhatjuk meg a hegycsúcs tetején. Ha a városban nyaralunk, ez a part tökéletes megoldás lehet egy városnézős nap utáni kikapcsolódó csobbanásra.

Ha megszárítkoztunk, esetleg a kellemesen tavaszias januári szellőben nincs kedvünk megmártózni a túlontúl friss Földközi-tengerben, érdemes végigsétálni a Playa del Postiguet sétányán, vagy a kikötő felé venni az irányt és elmerülni az Explanada hullámaiban. Ez bizony csak elsőre tűnik képzavarnak a szárítkozás után, hiszen Alicante egyik ékköve a több tízméteres pálmafákkal körbeölelt tengerparti sétány, amit bordó, fekete és fehér hullámokat formázó mozaikok köveznek. A legenda szerint közel hat és fél millió darabból álló andalító sétány hullámaiban nincs az az évszak, amikor ne veszne el az ember szívesen.

Benidorm, a függőleges üdülőparadicsom

Köszönhetően a WizzAir közvetlen budapesti járatainak, mi, magyarok akár a Costa Blanca kapujaként is tekinthetünk Alicantéra. A partot észak-felé követve egészen Déniáig érdemes felfedező útra indulni, ezen a szakaszon ugyanis szebbnél szebb strandokra, kristálytiszta vizekre, és lenyűgöző természeti csodákra bukkanhatunk. Nem véletlen, hogy a térségben több kék zászlóval kitüntetett part is található, ami egy nemzetközileg elismert minőség ellenőrző rendszer, a kiemelt színvonalú és minőségű partok megkülönböztetésére.

Sokan a híres üdülőparadicsomot, Benidormot célozzák meg Alicantéból, ez pedig akár kellemetlen meglepetésekhez is vezethet, ha nem szeretjük a nyüzsgést. A rengeteg nyaralót figyelve ma már szinte hihetetlen, hogy Benidorm valamikor csupán egy szerény halászfalu volt, ahol a kis házikókat mára égbe szökő hotelláncok váltották fel. Az 1950-es években végleg beszüntették a halászati tevékenységet, az önkormányzat pedig jóváhagyta a strandokhoz vezető új utcák és egyre szélesebb sugárutak kiépítését, így előkészítve a várost a turisták fogadására. A több tíz emelet magasságba szökő hotelek miatt Benidormot ma ciudad verticalnak, vagyis függőleges városnak is nevezik.

A Costa Blanca apró ékkövei

Ha útnak indulunk Alicantéból és a nyüzsgő Benidorm helyett inkább nyugalomra vágyunk, a várostól északabbra fekvő partokon igazi gyöngyszemekre bukkanhatunk majd, ahol egyébként maguk a spanyolok is szívesen töltik a nyári szabadnapokat. Granadella természeti csodákban gazdag, 160 méteres sziklás partja például minden évben elnyeri a kék zászlót. Ezen a strandon nemcsak napozni érdemes, hanem lemerülni az áttetsző vizekbe egy kis búvárkodásra, vagy annak egyszerűbb, snorkeles változatára. Ez a part kifogástalan egy egész napos programhoz, ugyanis mindenféle kényelmi szolgáltatást (zuhanyzók, mosdók, bárok) nyújt, ráadásul a biztonságos fürdőzés is garantált.

Tudtad, hogy az alicantei Alfaz del Pi városka 9 000 norvég otthona? Saját üzleteik, iskoláik, sőt, még egy luteránus templomuk is van itt. Ezzel ők a második legnépesebb norvég kolónia az anyaországon kívül.

Innen csupán pár kilométerre újabb csodát fedezhetünk fel Portichol partjainál. Ez a kedves kis öböl egyedülálló természeti képződményt rejteget. Közvetlenül a fehér kavicsos és sziklás parttal szemben, egy gömbölyded lakatlan sziget emelkedik ki a vízből, ami valójában mindössze 3 méterre a vízszint alatt összekapcsolódik a szárazfölddel, így képezve egy különleges tenger lepte folyosót. A szikláknak és a sziget közelségének (300 méter) köszönhetően gazdag élővilág nyújt felejthetetlen élményt a búvárkodóknak. Persze felülről is gyönyörködhetünk a tenger kékségében, ugyanis van lehetőség csónakot bérelni.

És mi lesz a fővárossal?

Természetesen Alicantéból a tartomány fővárosa, Valencia is könnyedén elérhető bérelt autó helyett akár busszal és vonattal is. Spanyolország harmadik legnagyobb városa a magyar turisták által ritkán látogatott úti cél, pedig itt aztán lépten-nyomon gótikus templomokba botlik az ember, érett narancs és mandarin (!) szegélyezi az utcákat és egészen pezsgő kulturális élet van. Ha kora tavasszal utazunk Alicantéba, nem érdemes lemaradni a József-napkor rendezett Fallasról, amikor Valenciát ellepik a több tíz méter magas, felgyújtásra ítélt (!) szoborköltemények. Persze ez közel sem minden, nem csak márciusban érdemes Valenciába látogatni.

És bár megunhatatlan ezeken a partokon lubickolni, ha mégis úgy döntenénk, hogy még sötétedés előtt útnak indulunk visszafelé, néhány bájos falucskában érdemes megállni egy kávészünetre. Az egyik ilyen Gata de Gorgos, ahol a kis utcák tömve vannak fonott bútorokat és táskákat áruló boltocskákkal. Ez a hagyományos kézműves tevékenység a faluban, ha erre járunk, nem mehetünk haza egy fűzfaágból fonott strandtáska, azaz capazo de mimbre nélkül.

De megállhatunk egy sétára Alteában is − a fehér falucska amilyen kicsi, olyan hangulatos. Köves utcácskái fel-alá cikáznak a partmenti sziklákon, amik közül a tenger kéksége néha-néha kikukucskál. És végül, de nem utolsó sorban, ha megéheztünk az egész napos strandolásban, ellátogathatunk a csoki falujába, Villajoyosába is. Itt készítik a híres Valor spanyol csokikat, ha pedig édesszájúak vagyunk, mindenképpen kóstoljunk meg egy csokis szendvicset is (pan con chocolate), ami igazi különlegesség. Persze különlegességekből az egész alicantei régióban nincs hiány.

A teljes képanyag forrása: ©Turespaña