Kiállítás a Santanderi-öbölre: Tengernyi élmény Kantábria legújabb múzeumában

A Centro Botínt az 1964-ben létrehozott Botín Alapítvány működteti kulturális, művészeti és oktatási céllal. A santanderi Botín család, akinek a neve egyébként zsákmányt jelent, híres még arról az el nem elhanyagolható apró tényről, hogy ők irányítják generációról-generációra a városról elnevezett Santander Bankot, a világ 16. legnagyobb pénzintézetét – amely az alapítvány egyik fő támogatója. Valószínűleg nem véletlen az sem, hogy a képzőművészeti gyűjteménynek helyt adó épület a bank alapításának 160. évfordulóján,

2017-ben nyitotta meg kapuit – a spanyol királyi pár jelenlétében.

A 2500 négyzetméteren helyet kapott több kiállító terem, egy 300 főt befogadó előadóterem, egy múzeumshop és egy kávézó. Ez egy átlagos múzeumi közegben is lehetne, még a függőfolyosók és a „trendi” üvegfalak sem számítanak újdonságnak manapság, azonban ezek elrendezése már tényleg egészen egyedi.

Az emberi kíváncsiságra épít, szó szerint. A látogatókat teljesen magával ragadja a felfedezésre váró épület. Azt látni, hogy az emberek jönnek-mennek a lépcsőkön és a függesztett folyosókon, utaznak a kb. nyolc méter magas, üvegfalú liftben, vagy éneklő társában, melyben a felfelé menet közben egy operaénekesnő hangja skálázza egyre magasabb hangon, hogy: „sí-sí-sí-sí-sí”.

És a kiállítások? Fantasztikusak. Látogatásunkkor éppen három teremben állítottak ki, amelyből az állandó kiállítás a Botín-gyűjtemény darabjaiba nyújt betekintést Francis Bacontól Juan Grisen át Joaquín Sorolláig. A két nagy terem kortárs műveket interpretál, az egyikben Manolo Millares (1926-1972) spanyol művész papírra vetett alkotásai láthatóak. Az „El grito silencioso” (A néma kiáltás) címet viselő anyag egy válogatás a művész különböző korszakaiban készült expresszionista, szürrealista vagy éppen konstruktivista munkáiból.

A legizgalmasabb kiállítás azonban a novemberig látogatható „Calder Stories”, ami Alexander Calder (1898-1976) amerikai szobrász légmobiljait, függesztett vagy épp egyensúlyba állított drótból, fémből készült szobrait mutatja be. Calder egészen fantasztikus pályát tudhat magáénak. A művészcsaládból származó fiú nyolcévesen készítette el első „drótszobrát” testvére babája számára. A játéknak vélt hobbijához műhelyt rendezhetett be a házuk pincéjében, de ahogy telt az idő a szülők rájöttek, hogy gyermekük (is) művész lélek.

Ennek megfelelően megpróbálták a realitás, a mérnöki pálya felé terelni a fiút, aki sikeresen el is végezte a gépészmérnöki szakot, ami még jól is jött további művészeti tevékenységéhez. Az egyetem után New York és Párizs között ingázó férfira nagy hatással volt Fernand Leger és Piet Mondrian művészete, Joan Miró képi világa.

Bemenni a Calder kiállításra olyan, mint belépni egy 3D-s Miró képbe.

A függesztett, színes, kinetikus szobrok egyszerre játékosak és elgondolkodtatóak. Láthatóak a művész kedvelt témájának, híres cirkuszának akrobatái, valamint az ikonikusnak számító BMW 3.0 CSL versenyautó Calder dizájnban. Az autó a „BMW Art Car” szériájának első darabja volt 1975-ben, az elkövetkező években pedig olyan művészek vettek részt a sorozatban, mint Frank Stella, vagy Andy Warhol.

Visszatérve a santanderi művészeti központra, van egy előre meg nem hirdetett kiállítás is: a kilátás. Az öbölre, a parkra, a városra, ami egyaránt felejthetetlen élményt nyújt. Mindenkinek ajánlatos betérni ide, aki Santanderben jár 9-99 éves korig. Nemcsak a gyerekek, hanem gyermeki énünk is felelevenedik ebben a közegben, mert a Centro Botín az az épület, ami ha teljesen üresen állna, akkor is érdemes lenne megnézni.

Fedezd fel Santandert

Még véletlenül sem szardíniás doboz

A Centro Botín neve összeforr a Banco Santanderrel – a bank neve meg persze a városéval. 1857-ben a Kantábria-öböl partjáról indult világhódító útjára a Botín család által vezetett Santander, amely mára a világ 16. legnagyobb pénzintézetének számít. A bank székelye ma is a városban található, de nem csak ezért érdemes Santanderbe látogatni. Kantábria tartomány fővárosa sokkal többet kínál egy impozáns épületnél – gondoljunk a bankra vagy éppen a Botín Központ egyaránt lenyűgöző építészeti örökségére.

A „zöld Spanyolország” szívében fekvő város óceáni éghajlata nyáron is kedvez azoknak, akik nem szeretik a nagy hőséget. A havi középhőmérséklet 10 és 20 fok között ingadozik, a bőséges csapadéknak köszönhetően pedig minden harsogóan zöld. A város egyik legfontosabb negyede a strandjáról híres Sardinero, ahová még akkor is érdemes ellátogatni, ha az idő nem alkalmas a fürdésre. Bár a neve szó szerint annyit tesz, „szardíniaárus”, a gyönyörű partszakaszon garantáltan nem fogjuk majd úgy érezni magunkat, mint egy szardíniásdobozban.

Ha szeretnénk a régió elsőosztályú halételeinek is a legjobbikát a tányérunkon tudni, látogassunk el a kikötő hangulatos vagy éppen puritán vendéglőibe. Csalódni az indusztriálisnak tetsző környék ellenére sem fogunk, hiszen hol másutt kaphatnánk frissebb halételt, mint a kikötőben… Ahogyan a város elterül a tengerparti dombokon, mi is úgy kapaszkodunk fel Santander főlé, hogy megcsodáljuk a panorámát. Tengernyi élmény, fantasztikus kiállítás ez a Santanderi-öbölre tőlünk karnyújtásnyira.

Budapest – Santander a Ryanairrel

A Ryanair közvetlen járatának köszönhetően már hetente kétszer, hétfőn és pénteken utazhatunk Budapestről Kantábriai tartomány fővárosába. A 2018-ban indított járat különlegessége, hogy ez az első Észak-Spanyolországi úti cél, amely elérhetővé vált Ferihegyről, sikerét pedig jól jelzi, hogy egyes tengerparti desztinációktól eltérően egész évben üzemel.