Boreal Fesztivál: Világzenei ínyencfalatok és fenntartható fejlődés Tenerifén
- 2019.10.19.
Szeptemberben immáron tizenkettedik alkalommal rendezték meg a négynapos Boreal fesztivált Los Silosban, Tenerife északkeleti részén fekvő falucskában. A fesztivál helyszínválasztása tükrözi az esemény fenntartható fejlődés és kulturális sokszínűség melletti elkötelezettségét, ugyanis Los Silos közel van a sziget varázslatos hegyeihez és távol a nagyobb városoktól valamint az idegeforgalom zajától. Nem hallotál még róla? A legtöbb itt nyaraló turista sem, talán pont ez a rendezvény egyik bája. Itt az ideje hogy felírd a naptárodba a 2020-as időpontot!
A programokat a társadalmi ügyek mellett elkötelezettség, a környezettudatos oktatás és zenei sokféleség alapötlete hatja át. Az ingyenes fesztivál egy kicsit falunapokra emlékeztet, csak egy csöppnyi pszichedelikus fűszerezéssel.
A Boreal mintegy húszezer látogatót vonz évente, főleg a Teneriféről és a környező szigetekről.
Akik már nem kaptak helyet a falu egyetlen hoteljében, azok sátoroztak, vagy egyszerűen a szabad ég alatt aludtak. A helyszínen nincsenek kijelölt sátorhelyek, így az élelmes fesztiválozók a falutól 15 percnyi sétányi távolságra lévő, a banánültetvények mögött elterülő tengerpartot jelölték ki főhadiszállásul.
A Boreal egy oldott hangulatú, családi fesztivál. Tipikus életkép fogadott szombat délutáni érkezésemkor: az egyik padon anyuka szoptatott, az idősebb gyerekek vadiúj ördögbotjukkal ügyeskedtek, egy raszta srác pedig gitárját pengette. A kézműves és piaci árusok pedig minden adandó alkalommal beszélgetésbe elegyedtek a vásárlókkal. A Borealon két színpad programkínálata között kell választani, a bőség zavara nem kísért tehát.
Nem is nagyon lehet itt eltévedni, fesztiváltérképre semmi szükség. A főtéren kezdődik a kirakodóvásársor és egy másik kis utcában a büfésor ahol a helyi étkezési szokások ellenére az étlapon sok vegetáriánus étel is szerepelt. A boreali kriptovaluta a token, azaz kis bélyegek, amikért cserébe sört vagy mojitót lehetett kapni a kioszkokban.
A fesztiválon minden korosztály találhatott számára érdekes programot.
A gyerekek újrahasznosított anyagokból készített dobokon vezethették le az energiáikat, vagy épp kartonházakat építettek. Az alternatív mozgásművészet iránt érdeklődök a kontaktánc alapjaival ismerkedhettek, a képzőművészet szerelmesei pedig a This is not a zoo című kiállításon legeltetethették szemeiket az olykor véres, de leginkább színes műveken. Az egyedülálló kortárs„bestiárium” hetven jelentős művész alkotását ölelte fel. A festmények, szobrok és installációk főképp az állatok kizsákmányolásának kérdéskörét járták körbe.
A zenei kínálat is bőven tartogatott ínyencségeket. Paraguayból Jennifer Hicks y Miguel Narváez hozta el a latinamerikai folklort egy kis swingbe, bluesba és soulba oltva. A helyi zenei élet csillagai is felragyogtak, mint például a Mar’a vagy a Catacumbia akik latin elektroval izzasztották meg a közönségüket. A szombat este melankolikus felütése sokakat vonzott: a portugál Sarah Correa érzékenyen elődott fádoival meglúdbőröztette a csendben sóhajtozó közönséget.
Számomra az este tetőpontja azonban egyértelműen Mateo Kingman koncertje volt. Az ecuadori zenész elektromos dalai, spiritualitástól ihletett szövegei és a természetet megidéző hangjai egy varázslatos világba zártak. Az esőerdőben felnőtt 27 éves művész most mindennél aktuálisabb kéréssel fordult a a közönséghez: a Lluvia című számban imára szólított fel az Amazonasért. A komoly arcú énekes csak egyszer zökkent ki, de akkor eléggé megdöbbent.
Történt ugyanis hogy a koncert hangulatához abszolult nem illően egy már sokadik italán túllévő hölgy feldobta a bugyiját a színpadra. A hölgy – látva, hogy Mateo nem nyúlt a rajongói ajándékhoz – a biztonságiaktól visszakövetelte a fehérneműjét… Ezután Cheikh Lô, a jelen afrikai zenei élet kiemelkedő alakjának barátságos, reggea és szenegáli folklorikus elemekkel díszített, táncolható muzsikája következett. A bulit a Las Ratas együttes lendületes, dühös és energiával teli rockandrollja zárta a tőlük megszokott nehéz riffekkel.
Vasárnapra nem maradt más, mint jól megreggelizni a piacon talált friss kecskesajtból, kaktuszgyümölcsből és birsalmasajtos tortából majd az árnyékban letelepedve meghallgatni a Band Duldát. Két dél-koreai, filigrán nő szólaltatta meg különleges hangszereit és a Chosun dinasztia szövegeit, folksámán stílusban. A dallamok, kulturák ezévi potpurrija ezzel lezárult, én pedig hazafele búcsúzóul megfürödtem Guarachico természetes medencéiben. Találkozunk jövőre. Jöttök?
