Rio 2016: Sergio Ramos hajától az olimpiai aranyig

„Én vagyok az első nő az úszás történetében, aki 8 perc alatti eredményt ért el (800 méteres gyorsúszásban), mégis fontosabb egy átigazolási pletyka vagy Sergio Ramos új hajszíne, mint az én világcsúcsom” − nyilatkozta keserűen Mireia Belmonte a 2013-as berlini rövid-pályás világbajnokság után, amelyen két aranyéremmel, ráadásul két világcsúccsal zárt. „Spanyolországban minden a futball, másutt az úszás is a jelentős sportágak között van.”

Ha valakik, mi magyarok mindezt tudjuk. Ahol egy fél ország állítja be éjjel három órára a vekkert egy úszódöntő miatt, ott még az sem számít, hogy a foci-válogatottunk Atlanta óta nem járt olimpián. Talán majd Tokióban… de térjünk vissza Mireia Belmontéhoz. Három évvel a nagy vitát kavaró nyilatkozata után a badalonai úszónő ugyanis elsöprő céltudatossággal készült Rióra azért, hogy beteljesítse az álmát. Amiért egész életében dolgozott.

A Londonban szépen csillogó két ezüstérem ezúttal már csalódás lett volna. Miközben Magyarország Hosszú Katinka sikereinek tapsolt, vagy éppen Kenderesi Tamás „sajtbureszén” mosolygott jókedvűen, a spanyolok Mireia Belmonte álmának beteljesülését láthatták a 200 méteres pillangó döntőjében. Az éjjel közepén, Spanyolország történetének első női úszó olimpiai bajnoka felállhatott a dobogóra.

Mireia nem csak a saját álmát teljesítette be, hanem egycsapásra sporttörténelmet is írt. Azt, hogy egy ország szurkolt neki, nem is az ilyenkor protokollszerűen záporozó állam- és kormányfői gratulációk, vagy éppen a gyerekkori képeket látványos montázsba fűző televíziós riportok mutatják. Többet mond, hogy az első virtuális gratulációk egyike Gerard Piquétől érkezett, aki élőben izgulta végig a döntőt.

A futball országában talán még Sergio Ramos is őt nézte.