Gazpacho recept − Egy tál spanyol napsütés, 10 perc alatt otthon

Ha a tortillára azt mondják, a spanyol konyha nagyasszonya, a paella pedig afféle utazó nagykövet, a gazpacho bizony maga a csábítás. Lehet bármekkora is a forróság, egy tál andalúz paradicsomleves mindig felfrissülést kínál a nyári melegben, vagy ami még ennél is fontosabb, a didergős hónapok közeledtével azt varázsolja elénk az ebédlőasztalra, amire a legjobban vágyunk: Spanyolországot. Ráadásul alig negyedóra alatt.

Azonban mielőtt belevetnénk magunkat a főzésbe, egy valamit érdemes tisztázni: a gazpacho nem is igazi paradicsomleves, legalábbis nem a hagyományosan vett menzai értelemben. E spanyol finomság legfontosabb hozzávalója, legdominánsabb eleme valóban a paradicsom, azonban elkészítése és ízesítése merőben eltér az iskolai éveink keserédes emlékeit felelevenítő levestől.

Hozzávalók (2 személyre):

½ vöröshagyma    1 gerezd fokhagyma    1 kápia paprika    3-4 paradicsom    1/3 kígyóuborka    2 dl víz    pirított kenyérkocka    só    bors    kömény    balzsamecet    2 ek. olíviaolaj

Elkészítési idő: 10-15 perc

Elkészítés:

A gazpacho nagy előnye – különösen, ha tombol a hőség –, hogy főzést egyáltalán nem igényel, mindössze egy éles késre és egy jól működő turmixgépre lesz szükségünk hozzá, amelybe az összes hozzávalót felhalmozzuk. Először is egy közepes méretű vöröshagyma felét felnegyedeljük és a fokhagyma gerezddel együtt a turmixgépbe dobjuk. Mutatjuk is, ¿vale?

Amennyiben nem akarjuk elpazarolni a másik felét, érdemes kisebb méretű hagymát választani, amely teljes egészében felhasználható. Ezt követően kimagozunk egy kápia paprikát (bármilyen más csemege paprika felhasználható, pl. kaliforniai paprika, tölteni való paprika), és a meghámozott, felkockázott kígyóuborkával, illetve a felszeletelt paradicsomokkal együtt a turmixgépbe halmozzuk.

Tipp

A nálunk kapható paradicsomok sokszor nagyon ízetlenek, főleg télen, ezért ha markánsabb paradicsom ízre vágyunk, érdemes néhány koktélparadicsomot adni az egyveleghez, vagy teljes egészében abból csinálni sima paradicsom helyett. Ha pedig nem vagyunk elégedettek a paradicsomok vastag és/vagy csúnyácska bőrével, érdemes leforrázni őket és meghámozott paradicsomokkal készíteni a gazpachót.

A nyers hozzávalókat alaposan összeturmixoljuk, majd kicsit játszunk a leendő levesünk állagával, illetve nekifogunk az ízesítésnek. Attól függően milyen sűrűre szeretnénk, kb. 2 dl vizet öntünk hozzá, majd néhány pirított kenyérkockát is dobunk bele, hogy úgymond egy kicsit testesebbé váljon. Ha van otthon már kidobásra váró, száraz kenyerünk, azt is felhasználhatjuk ennél a lépésnél. A só, a bors, a kömény és a balzsamecet mennyisége mind-mind ízlés dolga.

Előbbiekből kezdetnek két kávéskanállal, a balzsamecetből két evőkanállal érdemes felhasználni, majd ízlés szerint variálni őket. Végül egy evőkanál olívaolajat öntünk az egyveleghez, és alaposan összeturmixoljuk a megfelelő állag eléréséhez. Ahogy a fűszerezés, úgy a sűrűség is ízlés kérdése: vannak, akik jobban kedvelik, ha sűrűbb és darabosabb, vannak, akik a hígabb és jobban eldolgozott levesre esküsznek.

Én mindenesetre azt javaslom, a vízzel bánjatok csínján, és inkább utólag használjatok többet, ha valamivel folyékonyabb állagot szeretnétek elérni. Ne aggódjatok, ha valaki salmorejónak nézi a leveseteket, hát annyi baj legyen…! A végére már csak egy kis pirított kenyérkocka és esetleg néhány levél bazsalikom vagy rukkola hiányzik a tökéletességhez. Gőzölögni nem fog, de hogy minden spanyolos lelkét felmelegíti, az biztos…