Duplájára bővíti európai főhadiszállását a Netflix. Tres Cantosban 2019 óta már így is több mint 50 sorozatot, filmet és dokumentumfilmet készítettek, a folytatás pedig még nagyobb darálást ígér. A képernyő mindkét oldalán. Spanyolországban ugyanis olyan magas szintű, nemzetközi sikertörténetek készültek, amik a legfinnyásabb nézőt is sorozatjunkie-vá változtatják. Az már csak hab a tortánkon, hogy sok produkció összetéveszthetetlenül, hamisítatlanul spanyol, és garanciát nyújt az (idő)utazásra.

A spanyol sorozatok hullámára egyébként az Amazon és még inkább az HBO is ráült az elmúlt években, utóbbi olyan rendezőnagyságok műveit streameli házhoz, mint Isabel Coixet (Foodie Love / A szerelem sava-borsa) vagy Álex de la Iglesia (30 monedas / 30 ezüst). Visszatérve a Netflixre, az amúgy erősen centralizált európai gyártást jelentősen feldobja, hogy Tres Cantos mellett Aragóniában, Asztúriában, Andalúziában – nyugi, nem csak A-betűs tartományok játszanak – Katalóniában és a Kanári-szigeteken is forog-forgott Netflix-produkció.

1920 | Las chicas del cable

A legjobb spanyol sorozatokkal ráadásul nemcsak térben, időben is elképesztő utazásokat tehetünk, ahogy ez a listánk is bizonyítja. A Netflixen éppenséggel a Lányok a vonalban (Las chicas del cable) volt az első spanyol sorozat, ami debütálhatott, és rögtön az 1920-as évek Madridjába repített minket. A streaming-szolgáltató semmit nem bízott a véletlenre, a brutális hazai sikert hozó Gran Hotel és a Velvet (Divatház) producereit bízták meg a produkció elkészítésével.

Az „elsőknek” se vége, se hossza a Netflixen: az O sabor das margaridas (Keserű százszorszépek) volt az első galego-nyelvű sorozat a platformon 2019-ben, majd egy évre rá Fernando Aramburu bestsellerének adaptációja, a Patria ismertette meg a nézőket a baszk nyelvvel világszerte.

Visszatérve a Las chicas del cabléra, az 1920-as évek végén játszódó történet nemcsak a századeleji Gran Hotel kosztümös hátterét járatta csúcsra, hanem négy fiatal nő vívódásain keresztül a század első felének női emancipációjába is betekintést engedett. Mindezt ízig-vérig spanyol környezetben, egy modern madridi telefontársaság termeiben. A sztori főbb elemeihez hasonlóan a szereposztás is biztosra ment Blanca Suárez-szel és Yon González-szel.

1950 | Velvet

A Las chicas del cable sikerét a Gran Hotel és a Velvet (nálunk Velvet Divatház) nélkül vizsgálni olyan, mint krumpli nélkül spanyol tortillát sütni. 2010-es évtized közepére végérvényesen felnőtt a spanyol sorozatgyártás, a Velvet – és néhány „cinkostársa” – pedig reflektorfényként irányította a Netflix figyelmét az országra.

A kezdetben Spanyolországban is divatházasított, végül elegánsan csak Velvetre keresztelt és 4 évadot megért sorozat készítői látszólag egyszerű sikerrecept szerint dolgoztak: miközben a forgatási költségek bevallottan a középső tartományban maradtak, a szereposztásnál semmit sem bíztak a véletlenre és még attól sem riadtak vissza, hogy Miguel Ángel Silvestrét, a Velvet legnagyobb sztárját átcsábítsák a rivális csatornától.

Az 1950-es években játszódó történet szerint így a Londonból hazatérő Alberto (Silvestre) előtt már semmilyen akadály nem állt, hogy segítsen megmenteni apja fennmaradásért küzdő divatházát − és nem mellesleg újra találkozhasson az elbűvölő és tehetséges Anával (Paula Echevarría). Nem csoda, hogy a hatalmas sikerek hatására Spanyolországban a hatvanas évek Barcelonájába költöztetett spin-off (Velvet Colección) is megért két évadot.

1960 | Hache

És ha már a hatvanas évek Barcelonájában járunk, nem mehetünk el szó nélkül a Verónica Fernández jegyezte Hache mellett sem. Az Almodóvar Julietájából már jól ismert Adriana Ugarte és az aktuális sorozat-dandy, Javier Rey főszereplésével készült bűnügyi dráma Helena Olaya, azaz Hache alvilági felemelkedését tárja elénk.

A kezdetben kiszolgáltatott prostituált nemcsak beférkőzik Malpica (Javier Rey) bizalmába, hanem „gengszternéből” saját jogú „gengszternő” lesz. A Netflixen 2 évadot megélt sorozat független folytatásában – Verónica Fernández szeretné továbbvinni a cselekmény szálait – mégsem a történet miatt érdemes bízni, hanem a hangulatért. Ez ugyanis hamisítatlan Barcelona noir, amiben jó elmerülni.

1970 | Brigada Costa del Sol

Drogok nélkül nincs menő spanyol Netflix-sorozat (lásd még Hache és Fariña), vagy szimplán a kosztümök és bajuszok a must-have az ibériai Hollywoodban? Nyilván mindegyik túlzás kicsit, még a Netflix-sorozat jelző is, hiszen a „Costa del Sol drogvadászai” (erős magyarítás…) tévés formátumra készült a Telecincóra, így csak örülhetünk neki, hogy a Pireneusokon innen is lestreamelhetjük.

A történetet nem nehéz kitalálni (talán az elkészült egy évad elég is belőle), de a hangulat, na az… mindent visz – itt eredetileg más kifejezés szerepelt volna. A hetvenes évek Torremolinosának nincs mit irigyelnie a Miami Vice-ból, sőt ha TC át tudta volna repülni az Atlanti-óceánt, a fiúk felvehették volna a versenyt Magnum bajuszával. A Brigada Costa del Sol több mint guilty pleasure, ÉLETÉRZÉS.

1980 | Fariña

Amit a Narcosból kifelejtettek − 2018-ban ezzel a felütéssel mutatták be az El País oknyomozó újságírója, Nacho Carretero azonos című könyvére épülő ‘Fariñát’.  A koronavírus-járvány alig ismert mély ütése volt, hogy a Netflixen Cocaine Coast címen befutó mű bemutatója elmaradt a tavalyi Könyvhéten. Szegény Nacho Carretero Budapest helyett karanténba ment velünk együtt, a „Havazás az Atlanti-óceán felett” pedig a feledés homályába veszett a Helikonnál.

Az egyetlen szerencse, hogy a sorozat hátborzongatóan éles kontúrokkal mutatja be a fekete öves oknyomozó Carretero munkáját. A 10 részes minisorozat minden egyes epizódja egy évet ölel fel a galíciai drogcsempészet felvirágzásából az 1980-as évtized alatt, annak emblematikus figurájával, Sito Miñancóval együtt. A Magyarországon inkább a Caminóról ismert Galícia Pablo Escobarja elhallgatott közelmúltja még véletlenül sem nevezhető a Narcos kilúgozott, európai spin-offjának, sőt az ember szívesen továbblépett volna még a történettel a ’90-es évekbe is.

Az állandóan szemerkélő galíciai eső és a szeszélyes Atlanti-óceáni hullámok mellett a történet igazi érdekessége, hogy a kolumbiai drogkartellek, köztük Pablo Escobar medellíni szervezete Carretero kutatása szerint valóban kapcsolatban álltak a galíciai csempészekkel, sőt először rajtuk keresztül juttatták el kokainszállítmányaikat Nyugat-Európába.

Sito Miñancót (Javier Rey bajusza ismét mitikus) annyira lenyűgözte Pablo Escobar személyisége és hatalma, hogy a bajuszától kezdve az általa elnökölt helyi focicsapaton át rengeteg inspirációt merített a medellíni Patróntól. A Netflix mégis méltatlanul kifelejtette a galíciaiakat a Narcosból, még jó, hogy Fariñával mindent megkaptunk kamatos kamattal.

1990 | Patria

„Az ETA nevű szeparatista szervezet erőszakkal küzd Baszkföld elszakadásért. A három évtizeden átívelő történet két család szemszögéből mutatja be a helyzetet. Mindkét családnak meg kell küzdenie a gyásszal és az erkölcsi ellentmondásokkal.” Az HBO szinopszisa talán a felszínt sem karcolja meg abban a történetben, amely – az egyik szereplőt idézve – mindannyiunkról szól. Illetve a baszkokról, akik a Patriához hasonló műveknek köszönhetően elképesztő bátorsággal néznek szembe önmagukkal és a múltjukkal.

A történet az ETA 2011-es fegyverletételével kezdődik, és a közelmúlt baszkföldi történelmének legsötétebb bugyraiba kalauzol el ránt be minket derékig. Egy olyan világba, ahol a kocsmapultok mellett, a kiskertekben, a templomi padsorok között és az országúti kerékpározás közben is fojtogatnak a ki nem mondott szavak, miközben évtizedes és évszázados sebekből szivárog a vér. Amit még az a rengeteg eső sem tud lemosni, talán csak a történelmi szembenézés.