Lélekmelengető fokhagymaleves La Manchából

Nem hiába intette óva Don Quijote Sancho Panzát a túlzott fokhagymafogyasztástól, Cervantes korában ugyanis még nem csupán az ételek fűszerezésére, hanem zöldségként ették: kenyérrel, olajjal és ecettel vagy borral teljes értékű fogást jelentett a búsképű lovag földjén élő szántóvető népeknek. Kasztília-La Mancha ízvilágát pásztorok és földművesek formálták, ezért gyakran – kissé becsmérlően – zordnak és egyszerűnek titulálják, de az egyszerűség mögött őszinte és családias ízekkel találkozhatunk. La Mancha végtelen fennsíkja korántsem olyan kopár, mint azt elsőre hihetnénk: ropogós fehér kenyér, aranyló méz és kitűnő vörösborok készülnek a paraszti hagyományok nyomán, a pásztorok öröksége pedig a juhtejből érlelt sajt és az agyagedényben sült pecsenyék,

melyeknek állandó fűszere a fokhagyma.

Nemcsak Spanyolország, de egész Európa „fokhagymafővárosa” egy La Mancha-i kisváros, Las Pedroñeras. Az alig 7000 lakosú városkában évente több, mint 1500 tonnát termesztenek a bíborszínű fokhagymából, amely különleges ízén kívül vérnyomáscsökkentő, antibiotikus, daganatmegelőző, sőt, egyes kutatások szerint még potencianövelő hatással is bír. Las Pedroñeras lakóit nem sújtja az országszerte aggasztó munkanélküliség, hiszen minden család ki tudja venni a részét a munkából a termesztéstől a feldolgozáson át egészen az értékesítésig.

A júniusi betakarítás után a lila gumókat számtalan módon dolgozzák fel: készül szárított, olajban tartósított, és szósz formában eltett fokhagyma is, a legjobb minőségű, nyers fogyasztásra szánt fokhagymából pedig a város Michelin-csillagos éttermében, a Las Rejasban kóstolhatunk mesterien elkészített fogásokat. Nyár végén megkétszereződik a város lakossága, ekkor tartják ugyanis a Feria Internacional del Ajo-t, vagyis a Las Pedroñeras-i fokhagymafesztivált, ahol az őstermelőktől a nagyvállalkozókig mindenki összegyűlik, hogy megosszák egymással tapasztalataikat és együtt ünnepeljék az illatos növényt.

Ha Las Pedroñeras-i lila fokhagymát nem is sikerül beszereznünk a sarki közértben, azért ne csüggedjünk: az itthon őshonos fehér fokhagymából is remek spanyol fokhagymalevest készíthetünk, a hagyományostól eltérően ezúttal krémleves formájában!

Sopa de ajo

• 1 dl olívaolajban kis lángon enyhén megpirítunk 6-8 gerezd, nagyobb darabokra vágott fokhagymát, majd kivesszük őket az olajból. Felforrósítjuk az olajat és 2 szelet szikkadt, kockákra vágott kenyeret is megpirítunk, aztán kiszedjük a fokhagymák mellé. Ezután ismét visszaváltunk kis lángra, sőt, érdemes egy picit várni is, hogy az olaj hűljön kicsit, mielőtt hozzáadnánk némi pirospaprikát, nehogy megégjen.
• A paprikás olajhoz hozzáadjuk a sült fokhagymát és a pirított kenyérkockákat, majd felöntjük kb. 6-7 dl vízzel vagy húslevessel, és felforraljuk. Ha már néhány perce forr, levehetjük a tűzről és botmixerrel pürésítjük, míg egynemű lesz. Ezután újra felforraljuk és ízesítjük: só, bors és babérlevél kerülhet bele, de adhatunk hozzá még egy gerezd frissen reszelt fokhagymát, vagy akár − ez a mi tippünk ehhez a nagyszerű spanyol recepthez − savanykássá is tehetjük egy kevés ecettel.
• Végül üssünk a forrásban levő levesbe személyenként egy tojást. Utóbbit tűzálló tálkákba szedve a leves tetejére is üthetjük és forró sütőben készre grillezhetjük. Tálalás előtt meglocsoljuk pár csepp spanyol olívaolajjal – és már kanalazhatjuk is! ¡Que aproveche!