Több mint baszk tapas: pintxo

Baszk műalkotások, miniatűr kivitelben. Noha a pintxót sokan csak baszk tapasként emlegetik, a miniatűr gasztro-műalkotásokat elképesztő kifinomultság és kreativitás jellemzi, ami gyakran a sarki kocsmába is haute cuisine-életérzést kelt.

Baszkföldön a pálcikára szúrt finomságok úgy sorakoznak a pulton, mint árbócrudak a kikötőben. A világ gasztronómiai fővárosának tartott San Sebastiántól távol, a legeldugodtabb baszk faluban is biztosak lehetünk abban, hogy az óváros sikátorai között megbújik egy kocsma – a pulton pedig roskadásig sorakoznak a falatkák.

A fogpiszkálóval összetűzött kanapék nemcsak a nevüket köszönhetik az apró „zászlórudaknak”. Egykor a fizetség is a fogpiszkálók után ment: a csapos az italt, a fogpiszkálók a falatkákat tartották számon – a betérő pedig a távozáskor fizetett a strigulák után. Hiába picik az adagok – a pálcikák nem nőnek az égig – az ízek mégis elképesztően sokat adnak

A txaka majonézes ráksaláta, a lodosai paprikával tűzött sonka vagy txistorra kolbász, esetleg a gilda még mindig csak a visszafogott klasszikusok táborát erősíti. Utóbbi tulajdonképpen nem más, mint egy szardellából, ecetes guindilla-paprikából és olívabogyóból álló aprócska nyárs. Egy falat, ami súlyos függőséget okoz – ez egyszerű tapasztalat.

Ma ott tartunk, hogy sok baszkföldi bár saját pintxo-költeménnyel büszkélkedik, amivel aztán a helyi, regionális, tartományi, hovatovább országos (!) pintxo versenyen méreti meg magát. Az első helyért hagyományosan hímzett baszk sapka jár (a baszk nyelvben a „győztes” szó szerinti fordításban nem véletlenül jelent „sapka birtokost”), és persze a dicsőség, éveken át.

Start typing and press Enter to search