11-M: A madridi terrortámadások évfordulójára

Noha az iszlám terrorfenyegetés szeptember 11-ét követően közel sem számíthatott alaptalannak, a madridi vonatmerényletek megdöbbentették az európai közvéleményt. A José María Aznar miniszterelnök által vezetett spanyol kormány az első pillanattól kezdve az ETA baszk szeparatista szervezetet nevezte meg a terrortámadás felelőseként és azonnal megkezdődött a Néppárt (Partido Popular) és a Spanyol Szocialista Munkáspárt (Partido Socialista Obrero Español) közötti nyilatkozatháború is.

Mindössze három nappal a 2004-es parlamenti választások előtt Spanyolországot kommunikációs káosz és általános társadalmi döbbenet kerítette hatalmába. A regionális szeparatizmus fél évszázados frusztrációja, valamint az ország iraki háborúban való részvételének árnyéka

hirtelen súlyos társadalmi feszültségekben tört ki.

Miközben a terrorcselekmények körülményei, valamint a baszk szervezet kommünikéje egyértelműen kizárni látszottak az ETA felelősségét, José María Aznar kormánya nem engedhetett teret a kételyeknek. Az állampolgárok körében Spanyolország iraki szerepvállalása a kezdetektől rendkívül népszerűtlennek számított, az iszlám fundamentalisták terrorakciója pedig egycsapásra alááshatta a Néppárt megmaradt politikai hitelét a választók szemében.

Az Aznar-kabinet tehetetlensége végül a tragédiát követő első vasárnapon 8 éven át tartó néppárti kormányzásnak vetett véget Spanyolországban, José Luis Rodríguez Zapatero új szocialista kormánya pedig váratlanul súlyos örökséggel szembesült. A 11 évvel ezelőtt történtek hosszú időre nyomot hagytak a spanyol társadalom kollektív gondolkodásán. Az El País politikai napilap korábbi vezércikkével szólva: a merénylet túlélői számára ma is „minden nap március 11.”