EL GRAN DERBI: A LaLiga egyik legszenvedélyesebb rangadója következik

Lehet, hogy a spanyolok szeretnek nagyot mondani, és az is lehet, hogy az andalúzok még inkább. A Sevillai derbihez mégis annyi legenda, annyi szürreális és hihetetlen történet kapcsolódik, hogy csak egy magyarázatot találunk rá: valószínűleg nagyrészt igazak. Sevillában ugyanis elképesztő szenvedéllyel élik meg a derbit, és ez a szenvedély az utcáról átterjed a stadionba, a lelátóról a játékosokra, és persze hetekre meghatározza a beszédtémát a városban. Színes történetekből az évszázados vetélkedés alatt sosem volt hiány, ahogy szenvedélyből sem az andalúz fővárosban.

Az első találkozóra kicsit több, mint száz éve került sor, szinte közvetlenül a Real Betis alapítását követően. Az 1915-ös összecsapás a zöld-fehérek sikerét hozta, ami rögtön egy trófeát is jelentett a klubnak. A győzelmet követő városi felvonulást az andalúz temperamentum mellett némileg magyarázza, hogy néhány évvel korábban a klubok elődei már találkoztak egymással – a rivalizálás tehát nem volt újkeletű.

A futball amúgy Nagy-Britanniából érkezett Dél-Spanyolországba, a Sevilla FC például nemcsak nevét, de a klub színeit is angol mintára választotta: egészen pontosan a Sunderland jelentett inspirációt a Guadalquivir-partján. Spanyolország egyetlen hajózható folyóján komoly kereskedelmi tevékenységet folytattak a britek, akik ekkor még aligha gondolhatták, micsoda kultúrharc születéséhez asszisztáltak.

Csak érdekesség, a spanyol futball doyenének számító, szintén andalúz Recreativo Huelvát is brit bányászok alapították néhány kilométerrel (és néhány évtizeddel) “arrébb”.

A XX. század folyamán a Betis és a Sevilla is a spanyol futball meghatározó klubjává nőtte ki magát, előbbi 1934-35-ben az ír Patrick O’Connell vezetésével elhozta a város első spanyol bajnoki címét is. A meghatározó sikert egy évtizeddel később a Sevilla képes volt megismételni, miután egy ponttal felülmúlta az FC Barcelonát a LaLiga történetének 15. idényében.

A történelmi rangadók között mégis kiemelkedik az 1918-as derbi, amely a történészeket is komoly fejtörésre készteti immár több mint egy évszázad óta. Rögzítsük a tényeket: a Sevilla 22:0-ra nyerte azt az összecsapást, miközben a jelek szerint a Betis gyerekekkel lépett pályára. Az akciónak az volt az oka, hogy katonai szolgálata miatt a klubnak nem engedélyezték két klasszisa játékát. A végeredményt ismerjük, a többi homályba vész.

Mottók csatája

A Betis rendelkezik az egyik legfurcsább szurkolói buzdítással a spanyol labdarúgásban. A klub nem hivatalos mottója a harmadosztályú vergődés időszakából származik, és tűnjön bármennyire is fatalistának, azóta kitartanak mellette: „Éljen a Betis, akkor is, ha veszít” – hamisítatlan andalúz tájszólásban.

„Azt mondják, sosem adja fel” – szól a sevillai jelmondat, a klub pedig valóban nagy hangsúlyt fektet az összefogásra. Ennek ékes bizonyítéka a France Football által a világ 5. legjobb klub himnuszának választott sevillai induló, amelyet a kezdősípszó előtt összekapaszkodva énekel a stadion. Felejtsd el Liverpoolt, ez a Sánchez-Pizjuán stadion.

Összesen közel félszáz alkalommal feszült egymásnak a Real Betis és a Sevilla a spanyol labdarúgás felső két osztályában, de ami a legérdekesebb, az az idegenbeli győzelmek gyakorisága. 1958-ban a Betis például 4:2-es győzelmével egyenesen a sevillisták új szentélyének, a Ramón Sánchez-Pizjuán stadion-avatóját keserítették meg. Persze a Sevilla sem maradt adós, miután a következő évben 4:1-re győzött a derbin idegenben. 2018 gólrekordot is hozott a Nagy Derbin, miután a Betis 5:3-ra győzött a Sánchez-Pizjuán stadionban.

A két sevillai klub még Európába is elvitte az örök vetélkedést, miután az EL 2013-14-es szezonjában a nyolcaddöntőben is összehozta őket a (bal)szerencse. A Sevilla – későbbi Európa Liga-triplázásának első állomásán végül tizenegyesekkel kerekedett felül örök riválisán… Az újévi derbi előtt csak annyi biztos, hogy tizenegyesek nem lesznek, és sajnos nézők sem. Végtelen szenvedély, hősies küzdelem viszont biztosan. Elvégre nem véletlenül hívják a sevillait Gran Derbinek Spanyolország-szerte…

A Monchi-hatás

Az Európa Liga első kiírása óta 12 idény telt el, amelyek felében(!) – igen, 6 alkalommal – a Sevilla FC vihette haza a kupát. A fantasztikus trénerek mellett ennek a sikersorozatnak az elsőszámú letéteményese a klub sportigazgatója, Ramón Rodríguez „Monchi”, aki olyan tehetségeket fedezett fel és sztárokat igazolt a Sánchez-Pizjuán stadionba, mint Kanouté, Palop, Júlio Baptista, Adriano, Dani Alvés vagy éppen Rakitics.

nyerd meg a csapat mezét!

Amikor már azt hinnéd, hogy Sevillában a cipősarkak kopogása és az ütemes tapas csak a flamenco ritmusára lüktethet, eljön a Gran Derbi napja, és a mindig mosolygós sevillaiak összehúzzák a szemöldöküket egy pillanatra. Aztán a lélegzet-visszafojtott csend tapsviharba és hangorkánba csap át, amikor az ővéik kifutnak az örök rivális ellen.

Amikor azt hinnéd, hogy nincs olyan sorozat, amely kilencven évadon át emberek százmillióit ülteti a képernyők elé, vagy éppen százezreket a stadionokba hétvégéről hétvégére, ismét elrajtol a világ legjobb bajnoksága. Ez a LaLiga, megannyi ősi rivális, érték és hagyomány, világhírű egyéniségek a pályán, és azon túl.

A 2020–21-es idényre mi is csapatot építünk, de nyerni biztosan ti fogtok: a LaLiga és a KultúrTapas jóvoltából hónapról hónapra felfedezzük a leghíresebb spanyol városokat a labda útját követve, és minden rangadón kisorsoljuk a bajnokok mezeit az Instagramon. Következik a sevillai #ElGranDerbi gyönyörű mezeivel. Ne maradj le róluk, december 30-án játszunk az Instán!