A Lopetegui-módszer, avagy merre tart a Barça-Real-vegyes?

Adiós, aranygeneráció

Sokan féltek attól, hogy az aranygeneráció lassú visszavonulása után ismét egy sikertelenebb korszak veszi kezdetét a spanyol válogatottnál. Kétségtelen, a fiataloknak nem lesz könnyű felnőni a feladathoz − vagy inkább a nagy elődök eredményeihez. Ráadásul a 2008-as kapitányváltáshoz képest, amikor a sikeredző, Vicente Del Bosque már egy Eb-győztes válogatottat vett át Luis Aragonéstől, ezúttal pont az Eb-kudarc hozott váltást. A spanyol szövetség a fiatalabb edzői generáció mellett tette le a voksát és a Porto ex-trénerét, Julen Lopeteguit nevezte ki a Furia Roja élére.

Az 50 éves tréner első nyilatkozataiban nem ígért forradalmat − „No vamos a hacer una revolución, sino evolución” − sőt, a Del Bosque-i út folytatását helyezte kilátásba, különösen taktikai szempontból. A spanyol futball világraszóló sikereit alapjaiban meghatározó labdatartáson, a sok passzos játékon úgy tűnik, Julen Lopetegui sem kíván (egyelőre?) változtatni, az új kapitány a korábbiakhoz hasonló kreativitást, játékosságot vár el a labdarúgóktól. De hogy pontosan kiktől, az már pontosan mutatja az átalakulást (evolución).

Az elmúlt időszakban hanyagolt, sértett és sértődött Diego Costa mellett Juan Mata és Javi Martínez is visszatért, van viszont 9 (!) hiányzó az Európa-bajnokságon szerepelt kerethez képest. Ezek közül a legkirívóbb természetesen az egymaga 167 válogatottságot jegyző, 16 éve állandó szereplő Iker Casillas hiánya. Lopetegui azonban nagyon hamar rövidre zárta a témát, mielőtt a híresen kritikus madridi sajtó kampányt indíthatott volna: „A kapusunk De Gea lesz. Személyesen beszéltem Ikerrel, hogy miért döntöttem így és ő elfogadta a döntésem. Természetesen nem zárom be a kapukat előtte, bármikor visszakerülhet, de nem elsőszámú kapusként.”

Szintén nagy veszteség Andrés Iniesta hiánya, azonban ő Lichtenstein ellen csupán sérülés miatt maradt ki és természetesen továbbra is alapembernek számít. A 32 éves Barcelona-ikon mellett több tapasztalt játékos, például Cesc Fábregas vagy a franciaországi Európa-bajnokságon nagy meglepetésre beszálló Aritz Aduriz sem kapott meghívót. Mégsem kell attól tartani, hogy a baszk mester fenekestül forgatná fel a spanyol futballt. Elsősorban ugyanis arra a csapatra épít, amellyel 2013-ban U-21-es Európa-bajnokságot nyert. Mind a szövetségnél, mind a szurkolók között igazi felfedezőként tartják számon, aki jó érzékkel fedezi fel a tehetségeket és képes őket jobb teljesítményre ösztönözni.

Julen Lopetegui − nyúl a kalapból?

Lopetegui kritikusai elsősorban azt vetik a baszk mester szemére, hogy korábban sosem dolgozhatott igazi nagy csapat mellett. Játékosként egy 1500 lelket számláló baszk falucskából Asteasuból jutott el a Real Madrid, majd az 1994-es világbajnokság után az FC Barcelona kapujába, egyszeres válogatottként azonban nem állíthatjuk róla, hogy jelentősen hozzájárult volna a legendás baszk kapushagyományok folytatásához a spanyol futballban.

2002-ben a Rayo Vallecanóból vonult vissza végül, amelyet egy évvel később már edzőként irányított. Bemutatkozása nem volt sikeres, éppen ezért a spanyol U-17-es válogatott és a Rayo után néhány évre csupán a televíziónézőknek adott taktikai utasításokat.

A 2006-os világbajnokságon szakkommentátorként vett részt, és noha 2008 óta ismét főállású edzőként dolgozik, szakértői elemzéseivel időről-időre azóta is találkozhatunk a spanyol médiumokban. A spanyol korosztályos válogatottakat követően 2014-ben a Porto kispadján debütált először külföldön, a „szomszédokkal” szemben híresen kritikus spanyol (futball)közeg azonban ezt aligha értékeli megfelelőnek a válogatott irányításához.

Az új korszak első két meccsének eredménye alapján − a Belgium ellen barátságos mérkőzésen 2:0-ás, Lichtenstein ellen tétmérkőzésen 8:0-ás győzelem − egyelőre úgy látszik, a tapasztalat és a fiatalság tökéletes elegyét sikerült létrehozni, a csapat tíz gólt lőtt és egyet sem kapott. Ráadásul a taktikai repertoárt dicséri, hogy a hétfői világbajnoki selejtező első félidejének döcögősebb indítása után Lopetegui azonnal bele tudott nyúlni a csapat szerkezetébe és Nolito becserélésével széthúzta a pályát. A váltás nyolc perc alatt meghozta eredményét és onnantól kezdve nem volt megállás: Diego Costa, Morata és Silva is duplázni tudott.

A Lopetegui-módszer

De vajon hogyan sikerült egycsapásra felpörgetni a spanyol csapatot, és legfőképpen mi a titka annak, hogy Julen Lopetegui filozófiáját szinte minden spanyol játékos rögtön a magáévá tette? Ahhoz, hogy valaki egy sztárokkal teletűzdelt csapatot kezeljen és sikerre vigyen, összetett képességre van szükség, ám a legfontosabb talán mégiscsak az, hogy minden körülmények között hatni tudjon a játékosokra és elfogadják őt vezetőjükként. Julen Lopetegui azonban sem játékoskarrierjével, sem edzői tapasztalatával nem nyűgözhette le a spanyol válogatott keretének sztárjátékosait.

Azért, hogy szakmai képességeit erősítse, a szövetségi kapitány évek óta konzultál egy coachcsal, és edzői módszerei is innovatív vezetési módszereken alapulnak. Ebből következik, hogy közvetlen segítői közé felvette Juan Carlos Álvarez Campillót, aki Spanyolország leghíresebb szakemberének számít ebben a témában, és több olimpikonnal is dolgozott már sikeresen. Lopetegui nyitott az új módszerekre, és nem fél használni őket annak ellenére, hogy a spanyol futballban sokan szkeptikusan tekintenek a hatékonyságukra.

A baszk mester azonban a viszonylagos ellenszélben is kiáll elképzelései mellett és azt tekinti első számú kihívásának, hogy egy olyan keretből hozzon ki száz százalékot, amelynek háttere teljesen eltérő: vannak, akik már mindent megnyertek és egyre többen vannak olyan is, akik most szeretnének belépni azon a bizonyos kapun. Játékosai az eddigi tapasztaltok alapján mégis kivétel nélkül lelkesednek érte és kiemelik, nem csak a fizikálisan, lelkileg is nagyon figyel a labdarúgók. Vajon ez lenne a megújuló La Roja jövőbeli sikereinek a kulcsa?