Közélet

"Rájöttem, nekem kell Spanyolországba költöznöm és ott élnem, ahol boldog vagyok"

Aczkov Adriána | 2019-05-18

Az elhatározás megszületett: megvan a csak oda szóló repjegyem Spanyolországba.

Egy kósza gondolatból egészen nagy dolgok tudnak születni... Egy ideje érlelem a gondolatot, hogy Spanyolország, a spanyol kultúra imádójaként megosszam a tapasztalataim és másokat is inspiráljak arra, hogy kövessék az álmaikat. Most végre belekezdek, de egészen messziről fogok indulni.

11 éves koromban kerültem kapcsolatba először a spanyol nyelvvel, amikor a rádióban elkezdték játszani Ricky Martin María című számát. Imádtam. Más volt, mint a többi, tetszett a dallam, a nyelv. Még abban az évben megkaptam a nálunk (szerintem) elsőként megjelenő Ricky Martin albumot, a Vuelve-t. Hallgattam és arra gondoltam, hogy boldoggá tesz, felszabadít, táncra késztet, érteni akarom, miről énekel.

Akkoriban kaphattam az első spanyol szótáram is. Nagy lelkesen elkezdtem kiszótárazgatni, de nyelvtan nélkül sok értelmes dolog azért nem sült ki belőle. De énekelni, kívülről fújni a szövegeket, már az is jól esett. Mindig arra gondoltam, hogy mikor ki bírom mondani olyan gyorsan a La bomba "Muévete mamita que me vuelve loco, emborrachadita de la bomba estás" sorát és még értem is, na akkor tudok spanyolul.

Szerencsémre a gimnáziumban több nyelv közül lehetett választani, s végre elkezdhettem a spanyol nyelvet tanulni. Mondhatnám, hogy a tanárom megszerettette velem ezt a nyelvet, de én már akkor is imádtam, így csak azt tudom mondani, hogy tovább nőtt ez az érzés bennem, és egy kiváló tanár segítségével elsajátíthattam azt és megismerhettem annak kultúráját is.

sevilla.jpg
Ez a gimnázium lehetőséget adott arra, hogy 17 évesen kimenjek Spanyolországba kb. 2 hétre, részt vegyek anyanyelvűek által tartott órákon, várost nézzek és világot lássak. Meghatározó élmény volt számomra. A fejemben volt egy lista, hogy mi mindent szeretnék hozni, de azt nem tudtam, hogy később semmi sem lesz elég. Hazatértem egy zászlóval, ami még most is a falamon díszeleg, rengeteg cd-vel, újsággal, könyvvel, kagylóval, rengeteg fotóval és az érzéssel, hogy szeretnék ebből a világból még többet látni.

Mielőtt elkezdtem a gimnáziumot, fogalmam sem volt róla, mi szeretnék lenni, de amint elkezdtem spanyolul tanulni, tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. "Mindegy mi, csak spanyol legyen." Így kerültem egyetemre spanyol szakra. Tanulóéveim alatt összesen 3-szor voltam Spanyolországban, tovább nőtt az érzés, hogy valami közöm van ehhez az országhoz, újra és újra vissza kell térnem.

szelmalmok.jpg

Máig sem tudom megmagyarázni, hogy miért ráz a hideg, mikor a Que viva España-t hallgatom, vagy mikor flamencót hallok vagy látok, és miért tölt fel, ha valamilyen spanyol cuccot veszek fel. Sajnos nem használtam ki az egyetemen az Erasmus nyújtotta lehetőséget, hogy kint tanuljak, de szerencsére alkalmam nyílt többször is kiutazni.

Egyetem után első munkakeresési próbálkozásom sikerrel járt, elkezdtem spanyolt tanítani általános iskolában és gimnáziumban, próbálva átadni a lelkesedésem a spanyol nyelv és kultúra iránt. De az érzés, hogy még többet kell látnom az országból, egyre nőtt. Utaztam barátokkal, családdal és egyedül is Spanyolországba, egyre bátrabban, felfedezve számos csodáját ennek a helynek.

spanyol-zene.jpg

Valóra vált több álmom is, láthattam élőben Ricky Martint egy spanyol tengerparti városban, bejártam Andalúziát, láttam flamencot élőben, megcsodáltam Gaudí remekműveit, voltam a Dalí múzeumban, hullócsillagokat néztem az óceánparton... Megismertem ottani embereket és rájöttem, hogy nemcsak a hely vonz, az emberek is, és minden, ami spanyol.

Egyszer egy spanyol azt mondta, hogy spanyolabb vagyok, mint egy spanyol, és Españolitának keresztelt. Igen, ez vagyok. Végül rájöttem, hogy hiába pakolom tele a szobám spanyol ereklyékkel, nem tudom beköltöztetni az egész országot, nekem kell mennem, és ott élnem, ahol boldog vagyok.

gaudi.jpg 
Igen, a jelenbe értem kedves olvasóm. Az elhatározás megszületett, a csak oda szóló repjegyem is megvan. Kíváncsian várom, mit hoz a jövő. Egyelőre boldogság tölt el a gondolattól, hogy tervezgethetem az életem ott, ahová mindig is vágytam. Már el tudom énekelni azt a bizonyos sort és értem is, úgyhogy remélem, nem ér meglepetés... bármi is történik, hamarosan újra jelentkezem.