Szállás Madridban: 5 plusz sok tipp, ha lakást keresel Spanyolországban

Szeptember nem a legkedvezőbb hónap a lakáskeresésre Madridban. De nem ez az egyetlen, amire rá kellett döbbennem, miközben Spanyolországba költöztem. Rájöttem, mennyire nem végeztem praktikus előkészületeket. Ez a cikk neked szól, ha szeretnéd kipróbálni magad Spanyolországban, munkát keresni, letelepedni; de mindenekelőtt, ha szükséged van egy-két tippre, hogyan szerezz szállást Madridban.

Lakás találni Madridban

Egy reggel Mexivel (róla előző cikkemben sokat írtam) a brit néni (róla keveset…) lakásához közeli kutyafuttatóban voltunk, amikor feldobta az itteni ingatlan.com, azaz az idealista.com, hogy elérhető lett egy, a paramétereimnek megfelelő lakás. Az esélytelenek nyugalmával hívtam a hirdetőt, mert addig már vagy 15 lakásmegnézésen voltam túl. Ezekből néhányra ajánlatot is tettem, de sajnos sosem én voltam a befutó…

Volt a főbérlők közt olyan, aki az első hónapon felül 4 (!) havi kauciót kért a hiányzó nominám, azaz spanyol bankszámla kivonatom miatt. Akadt olyan is, aki pénzt kért volna előre, hogy időpontot foglalhassak egy megtekintésre. Meg olyan, akinek egy havi kauciót kellett volna előre átutalnom, amiért cserébe lefoglalta volna nekem a lakást anélkül, hogy megnézhettem volna… Szóval ezen a ponton már nindzsaként hárítottam el a potenciális csalókat (¡estafadores!)

Nehezítő tényező a madridi lakáskeresésben, hogy lehetsz bár uniós állampolgár, akinek még priusza sincs, a spanyol fővárosban mégis a nulláról indulsz, ha nincs a spanyol bankszámládon legalább 3 hónapnyi fizetéskimutatás (alias „nomina”). Hiába a bociszemek, vagy annak bizonygatása, hogy tisztes állampolgár, ráadásul szobatiszta vagy a kutyusoddal együtt. Spanyolországban a főbérlők a biztosra mennek. Bármilyen előzmény, ami Spanyolországon kívül történt meg, nem igazán számítható be a kiválasztási folymatba. Tegyük gyorsan hozzá, hogy itt a törvény elsősorban a bérlőt védi, ezért nagyon szigorúan megválogatják, kinek adják ki lakást.


5 dolog, amire mindenképp figyelj oda, ha lakást keresel Madridban:

1. Előre sose utalj pénzt, főleg akkor, ha az ajánlat túl szép, hogy igaz legyen. Szorult helyzetben könnyebben belefut az ember csalókba.

2. Alapvetés lenne, de nekem nem sikerült tartanom magam hozzá: inkább érkezz 1-2 héttel a munkakezdés előtt, és keresgélj nyugodtabban lakást helyben. A legjobb opciókra ugyanis gyorsan le kell csapni, ezek szinte pár órán belül elkelnek. Olyan tippet is kaptam, hogy már a lakás megnézésekor vigyem el készpénzben a foglalót.

3. Nomina nélkül akár 4 havi kauciót is elkérhetnek, hacsak nem fejleszted a meggyőzési képességeidet kimagasló szintre.

4. Állíts be az Idealistán hirdetésfigyelőt, hogy rögtön lecsaphass a jó ajánlatokra. Az oldal rengeteg opciót, és térképet is feldob, amin be tudod rajzolni azt a városrészt, ahol lakni szeretnél.

5. Találd meg az egészséges egyensúlyt, hiszen a csalók mellett sok a jóindulatú, segítőkész ember is. Annak ellenére, hogy sokan próbálkoznak az emberből pénzt kicsalni, bízni is kell bennük bizonyos fokig… és kifejleszteni egy jó szűrőt.

Miért szerethető nagyon Madrid?

Szerintem még mindig akad olyan ismerősöm, aki azt hiszi, Barcelonában élek, mert egy időben folyton arról beszéltem, hogy ott szeretnék élni. Madridot sosem tartottam igazán izgalmasnak, vagy talán csak arról van szó, hogy kevesebbet hallani róla, nincs olyan jó PR-ja, mint Barcelonának. A sors viszont úgy hozta, hogy Madridban kaptam munkát, amit azóta sem bánok. Van a városnak egy olyan kisugárzása, ami engem valamiért megnyugtat. Ez furcsán hangozhat azoknak, akik már jártak, vagy éltek Madridban. Persze, nyüzsgő és rohanós, reggel itt is nyomorognak az emberek a metrón munkába menet, és a pincéreknek néha mindegy, hogy élsz, vagy halsz, de ez a része nekem mégis eltörpül amellett, hogy szerintem ebből a városból nyugalom és kedvesség árad.
Persze ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy statisztikailag kimutathatóan a spanyolok rengeteget mosolyognak. Egy felmérés szerint egész pontosan 24,4-szer egy nap. Te számoltad már, hányszor mosolyodtál el egy nap?
A 18 000 bárt az a sok madridi tartja életben, akiknek egy tapával kísért sör, vagy vermut a barátokkal minden körülmények közt belefér. A világ leghosszabb boldogságkutatásának az eredménye egyébként, hogy a jó élet kulcsa az emberi kapcsolataink minőségében rejlik. A sok napsütés mellett, szigorúan tudományos szempontból, ez is magyarázhatja az itt elcsattanó rengeteg napi mosolyt, mert a spanyolok híresen sokat foglalkoznak egymással – jó értelemben. Szóval igazán társasági lények és itt az a mondás járja, hogy azért dolgozunk, hogy éljünk, nem pedig fordítva.
Mindig szerettem színes társaságokban lógni, és erre Madridban sok lehetőség nyílik. Meetupok tömkelegéből lehet választani és ha a szociális elemünk fel van töltve, akkor csak a szabad időnk szab határokat a barátkozásnak. Persze külön cikket érdemelne, milyen 30-on felüli új jövevényként barátokat gyűjteni, ám ha főleg angolul szeretnénk társalogni, itt nem érzi magát az ember öregnek az új barátságokhoz (legyenek bár felszínesek).
A kerületek mindamellett különálló univerzumok. Madridban nem igazán tudsz unatkozni, mert mindig van valamilyen program a város különböző kerületeiben. Ezek pedig olyanok, mintha különálló „falvak” lennének, hozzájárulva ezzel is ahhoz, hogy sose érezzük a várost egyhangúnak. Építészetükben, hangulatukban teljesen eltérnek egymástól. Chamberí és Salamanca sikkes, Lavapiés és Malasaña alter, Prosperidad pedig, ahol élek, nyugdíjas. A legnagyobb megelégedettségemre.

Start typing and press Enter to search