Beavatás a flamenco hullámzó valóságába
- 2018.02.28.
„..arról a lázról beszélnék, ami táncosok, zenészek, énekesek százait arra késztet, hogy a világ bármely pontján – legyen az Japán, Anglia, Oroszország, Brazil vagy Marokkó – teljességgel feladja életét és Spanyolországba igyekezzen, hogy az anyaföldön szívja magába a flamenco esszenciáját, miközben így-úgy kénytelen ellavírozni az életben, ki könnyedebben, ki gyötrelmes küzdelemmel.” Mit tud a flamenco, honnan ez az erő, ami emberek életét ilyen könnyedén képes gyökeresen megváltoztatni? – Keck Mária flamenco-táncművész gondolatai a flamenco ősi természetéről.
Adott egy olyan mély, delejes, komplex ritmikai világ, ami rabul ejt. Nem is lehet igazán megmagyarázni, hogy mikor és hogyan, de egyszer csak a bőrünk alá férkőzik és ott lüktet feltartóztathatatlanul, egy párhuzamosan hullámzó valóságba vonva minket. Ami azonban ennél erősebb, az az átváltozás, amit azoknak nyújt, akik már gyakorlottabb művelői.
A flamenco közösségi műfaj, körbe fogja az átváltozó egyéneket. A kör mágikus, ősi forma, a közösség figyelmét a körben lévő egyén gyújtópontjába vonja. Az, aki bemegy a körbe (akár egy szó szerinti körről beszélünk egy bárban, egy kertben vagy egy konyhában, akár a színpadon a közönség és a színpad többi résztvevője által határolt körről), kikapcsolódik a mindennapi realitásból és bekapcsolódik egy kollektív, rituális valóságba, ami lehetővé teszi az átváltozást, egy önazonos állapotot:
a zenében, ritmusban való önátadó feloldódást.
Ez a jelenség a flamenco eredetére vezethető vissza, de ma nehezen elérhető a műfaj elidegenedése, popularizálódása miatt. A flamenco évtizedeken keresztül megközelíthetetlen volt kívülállók számára, ösztönösen örökítették generációról generációra legfőképpen családon belül és ennek az eredménye máig erősen érezhető. Az esszenciához ma is rögös az út, a valódi nyelvezet szinte mindig saját tapasztalat útján tanulható csak meg, ami többnyire nehézkes, kényelmetlen és vakon tapogatózó.
A flamencóval elkötelezettek legtöbbje mégis vállalja ezt a kellemetlenséget, mert érzik az erőfeszítések mögött rejlő gyönyörteli ígéretet. Esetemben egyfajta életcéllá vált, hogy minden arra vágyót a flamenco ösvényének mélyére vezessek, tudatosan és módszeresen. Tizenhat éve tanítok flamencót, nyolc éve élek Madridban, ahol az óráimra külföldiek és spanyolok egyaránt járnak, mert a tánctechnika és koreográfiák tanításán kívül, máshol nem jellemző módon vezetem be a tanítványaimat a flamenco nyelvezetének ismeretébe.
Ezt tulajdonképpen egy beavatásnak is tekinthetnénk, hiszen az individuum megmutatkozását, létjogosultságát bátorítja, megteremtve egy olyan fizikai, mentális és érzelmi felkészültséget, ami lehetővé teheti az átváltozást. A tanulás nem feltétlenül egy rövid és egyszerű folyamat, de a jutalom megéri a fáradtságot. A munka nagyobb része természetesen mindig a tanulóé, végülis neki kell keresztül törnie magát a korlátain, megtalálnia a saját módját, ahhoz, hogy ezen az ösvényen kényelmesen tudjon járni, én csak útmutató vagyok.
A képeket készítették (sorrendben): Pedram Yazdani, Robert Moya, Marei Nissen, Molnár Anikó