Így karácsonyoznak a spanyolok

Karácsonyfa azért Spanyolországban is van. Bár nekünk ma már úgy tűnik, faállítás nélkül nincs ünnep, az eredetileg Németországból eredő szokás csak a XIX. század második felétől terjedt el hazánkban és Spanyolországban is. És ha már a spájzot emlegettük, Madridba éppen egy orosz hercegnő csempészte be, akit 1869-ben a spanyol főváros későbbi polgármestere vett feleségül.

Úgy tűnik, a Pireneusokon innen és túl is hölgyeknek köszönhetően díszítünk ma: Sofía Troubeckojjal egy időben itthon Brunszvik Teréz állíttatta az első karácsonyfát. És hát hiába a mediterrán klíma, nemcsak a fenyőállítás, a karácsonyi vásárok sem ismeretlenek Spanyolországban. A barcelonai Fira de Santa Llúciát például először 1786-ban rendezték meg, és ma is nagyon népszerű − nem csak a gyerekek körében.

Mivel a vallás még mindig nagy hangsúlyt kap a spanyolok mindennapjaiban, a karácsonyi ünnepkörtől feszes szokásrendet várnánk. Fals hangokból, vagy mondjuk inkább úgy, kakiló figurákból azonban nincs hiány. Nos igen, a Spanyolországban nemzeti sportnak számító Betlehem-építés garantáltan legkülönösebb eleme a jászol mögött guggoló apró alak, akit idehaza bajosan kereshetnének izgatottan a spanyol kisgyerekek.

Az ünnep sokszínűsége mégis különösen jól jellemzi Spanyolországot, ahol minden régiónak megvannak a saját hagyományai. A „¡Feliz Navidad!” bizony „Bon Nadal!” is lehet Katalóniában, a hagyományos spanyol karácsonyi dalokhoz (villancicos) csapódnak más énekek, és Baszkföldön még olyan is van, hogy a szerencsés gyerekeknek háromszor jut ajándék a karácsonyi ünnepek alatt. Persze csak akkor, ha nagyon jók voltak.

A spanyol lurkók nagy részének egészen vízkeresztig, azaz január 6-ig kell várnia az ajándékok megérkezésére − ezt a baszk gyerekek Olentzero, a baszk Mikuláshoz írt fohásszal cselezik ki (az angolszász télapó már tényleg csak szemtelen repeta). A szentestétől (Nochebuena) számított hosszú várakozás végét a napkeleti bölcsek felvonulása (La Cabalgata de los Reyes Magos) jelenti, akik másnapra a jó gyerekeknek ajándékot, a rosszaknak szén alakú cukrot hoznak.

Addig persze még hátravan a fenyőállítás az orosz hercegnő nyomdokain, a kakas miséje (Misa de Gallo, vagyis az éjféli), a szilveszteri mulatságok (Nochevieja) mókás szőlőszem evése és természetesen néhány bőséges ünnepi vacsora családi körben. Ha szerencsénk van, egy nagyobb pénznyereménnyel a zsebünkben… A spanyolok karácsonyi lottóját övező fanatizmus talán a legfurcsább adventi szokás a Pireneusokon túl, nemritkán 3-4 órás sorállásokkal és közös kocsmai (!) drukkolással a sorsolás alatt.

Spanyolországban ez is része a karácsonynak − ahogy a mértéktelen habzsolás. Hiába is tagadnánk, a szeretet ünnepe egyfajta kalória-olimpia is egyben, a finomságokat pedig Spanyolországban sem vetik meg. A menü természetesen régiónként eltérő és bár a választék mindenütt hatalmas, a „bejgli-pozíció” kétségtelenül a turrón nevű mandulás finomságé. Koccintani pedig csak katalán cavával illik, úgyhogy mi is így kívánunk Nektek:

¡Felices Fiestas, spanyolosok!