Kezet fogni egy Nobel-díjassal

2012. novemberében az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezetősége úgy döntött, hogy Mario Vargas Llosa Nobel-díjas perui írót az intézmény hírnevét öregbítő díszdoktorai közé avatja. 2012 óta sok idő telt el, melyben fáradhatatlanul azon dolgoztak az egyetemen, hogy az író elfogadja meghívásunkat és átvegye a címet a jogi kar Aula Magnájában. A várva várt nap csak nem akaródzott eljönni, mert az író egyéb elfoglaltságai és megromlott egészségügyi állapotára hivatkozva nem tudott eleget tenni a felkérésnek.

2015. Az egyetem megannyi sikertelen próbálkozás után delegációt szervezett és kiutazott Madridba, hogy a címet a hagyományokat megszakítva, kivételesen ott adja át az írónak. Az egyetemet nem csak a vezetőség, dr. Mezey Barna rektor, dr. Erdődy Gábor nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettes, dr. Borhy László a BTK új dékánja, dr. Gosztonyi Gergely kabinetvezető, dr. Menczel Gabriella a spanyol tanszék vezetője és dr. Pál Ferenc rektori megbízott képviselték, hanem két hallgató is, Rudi Bettina és jómagam, Tóth Gergő.

A madridi magyar nagykövetség és az ELTE közösen rendezték meg az ünnepélyes átadást, mely nem csak egy egyszerű formalitásokból álló esemény volt, hanem egy nevetésben és feszült pillanatokban gazdag találkozás is. Május végén Klempáné dr. Faix Dóra, egyetemi tanárunk keresett meg minket, hogy állítsunk össze egy műsort az író tiszteletére, amit a madridi avatáson adnunk majd elő. Szó se róla, hogy az első reakciók eléggé hitetlenkedve, de egyszerre elképesztő hatással értek minket. Gondolkodás nélkül elvállaltuk a megtisztelő feladatot és nekiláttunk a munkának.

Az emberben ilyenkor az a kérdés fogalmazódik meg, hogy hogyan tehetnénk személyessé, de mindenki számára érthetővé a műsort, és hogyan lehetne mindazt, amit tőle tanultunk 15 percbe belesűríteni. A munkássága hatalmas és nem is lehet igazán válogatni, hisz mind más és más, de ugyanannyira értékes és említésre méltó. Végül úgy döntöttünk, hogy üzeneteket közvetítünk Mario Vargas Llosának, amit a Spanyol Nyelv és Irodalom Tanszék hallgatói küldtek az írónak, melyekhez egyes műveiből válogattunk részleteket és egy perui keringőt.

A kiutazás előtti pár hét rengeteg munkával és próbával járt, ahogy közeledett a „nagy nap” úgy vált a műsor és annak üzenete egyre tisztábbá és személyesebbé, ugyanúgy, ahogyan mi is egyre izgatottabbak és idegesebbek lettünk, hisz nem mindennapi eseménynek voltunk részesei és nem mindennapi személlyel találkoztunk. Természetes tehát, hogy 2015. július 16-án, mikor La Moraleja és a nagykövetségi rezidencia felé tartottunk, már alig vártuk, hogy szerepelhessünk Mario Vargas Llosa előtt.

Este hét óra után megérkezett az író dr. Menczel Gabriella kíséretében, aki az elsők között köszöntött minket és fejezte ki kíváncsiságát a kisebb darabbal kapcsolatban, amit előadni készültünk. Néhány köszöntő szó után mi következtünk és a legnagyobb professzionalitással sikerült teljesítenünk a feladatot, olyannyira, hogy Betti és én is meghatottan álltunk a műsor után a meghajlás pillanataiban. Miután Borhy dékán úr és Mezey Barna rektor úr méltatták az írót, Vargas Llosa átvette kitüntetését és köszönőbeszédet mondott.

Leírhatatlan az érzés, mikor alig pár méterre állunk egy Nobel-díjas írótól, aki annyit tanított nekünk és annyi kellemes pillanatot okozott műveivel, ráadásul feszülten figyelte műsorunkat és elismerően tapsolt a közönséggel együtt. Köszönőszavaiban számtalan alkalommal utalt több írására és gondolatára, amiket mi idéztünk fel alig pár perccel azelőtt és kihangsúlyozta, hogy mennyire nagy elkötelezettség és feladat az, amit ő hivatásának választott. Természetesen rögtön utána gratulált nekünk személyesen is és még koccinthattunk is az egészségére és új ELTE-díszdoktori címére.

Az esemény utáni állófogadáson és a másnapi nagykövetségi látogatáson is mindenki elismerését fejezte ki és arról beszélt nekünk, hogy az író mennyire el volt ragadtatva és meg volt hatva a műsortól. A nagyköveti sofőr azt is elárulta, hogy amíg haza nem értek, többször is megemlítette Vargas Llosa úr, hogy mennyire jól érezte magát és mennyit jelentett neki ez az esemény.

Sokan azt gondolják, hogy az ilyen magas pozícióban lévő emberek mind távolságtartóak és kevésbé elérhetőek. Ezen példából is látszik, hogy ez nem lehet fekete vagy fehér. Mario Vargas Llosa közel 80 éves, mégis letagadhatna 10 évet, hiszen olyan aktív és naprakész. Hihetetlenül közvetlen és beszédes, egy egyszerű, de mégis nagyszerű ember, aki tudja, hogy mit miért csinál és egy pillanatra sem feledkezett meg arról, honnan jött, hová tart és mit tűzött ki feladatául. Ajánlom, hogy vegyük kezünkbe írásait, többek között Benyhe Jánosnak és dr. Scholz Lászlónak köszönhetően ezek magyarul is elérhetőek. Érdemes belőlük tanulni.