Nicolás Muller: Egy elkötelezett magyar fotográfus Spanyolországban
- 2022.06.14.
Az életének nagy részét Spanyolországban töltő Nicolás Muller, vagy ahogy Magyarországon a legtöbben ismerik, Müller Miklós a szociofotográfiai iskola egyik alaptagjaként egész életében elkötelezett volt a társadalmi kérdések iránt. Fotográfiáin megkapó érzékenységgel hívta fel a figyelmet az élet reménytelen nehézségeire. A június 16. és szeptember 4. között a Capa Központban látható Elkötelezett tekintet című kiállítás egy egész életen át tartó utazás tájait jeleníti meg. Országokat, ahol Nicolás Muller élt. A tárlatot százhuszonhat, többségében kiadatlan, az 1934 és 1967 közötti időszakban készült kép alkotja, amelyeket a Cervantes Intézet és a Spanyol Kulturális Minisztérium megbízásából kifejezetten erre az alkalomra válogattak.
Nicolás Muller (születési nevén: Müller Miklós, 1913, Orosháza, Magyarország – 2000, Llanes, Asturias, Spanyolország) azoknak a világszerte ismert magyar fotográfusoknak névsorát gazdagítja, melyet André Kertész (Kertész Andor), Moholy-Nagy László, Martin Munkácsi (Munkácsi Márton), Francisco Aszmann (Aszman Ferenc), Eva Besnyő (Besnyő Éva), Brassaï (Halász Gyula), Lucien Hervé (Elkán László), Mari Mahr (Maár Mariann) vagy Robert Capa (Friedman Endre) neve fémjelez.
A zsidó származású Nicolás Muller a második világháború kirobbanása előtt szülőhazájában, Magyarországon élt. 13 éves korában születésnapjára kapott egy fényképezőgépet. Feljegyzései szerint ettől kezdve megszállottan fényképezett, meghódítani és rögzíteni akarván a körülötte lévő emberi világot. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában köteleződött el a szociofotográfia mellett.
Jó barátságot ápolt Ortutay Gyulával, Radnóti Miklóssal és Gyarmati Fannival is. 1938-ban – a fasizmus előretörése és a készülő zsidótörvények miatt – már ismert fotósként emigrációba kényszerült, hogy mentse az életét. Ezt követően beutazta Olaszországot, Franciaországot, Portugáliát, Marokkót, majd Spanyolországban telepedett le és teremtett magának új otthont, 1947-ben Madridban telepedett le. Itt máig a háború utáni fotográfia egyik jelentős képviselőjeként tartják számon.
Egy olyan kor szemtanúja volt, amely sebhelyekkel borította be Európát: a nácizmus borzalmaival már a kegyetlenségek kezdetén szembesült, és miközben egy szabad társadalom után kutatott, számos olyan országot bejárt, amely a náci barbárság hatása alá került, mint Ausztria, Olaszország és Franciaország, vagy belső konfliktusok áldozatává vált, mint az önkényuralomtól szenvedő Portugália és Spanyolország.
Nicolás Muller mindig is törekedett egy, a legjobb száz fotográfiájából álló válogatás létrehozására, de mint később kiderült, sokkal több olyan képe van, amelyek megérdemlik, hogy a nagyközönség elé kerüljenek. 2015-ben a madridi Muller Stúdió bezárásakor Nicolás Muller lánya, Ana Muller, aki maga is fotográfus, ráakadt egy rég elfeledett, háromezer negatívot tartalmazó dobozra. Látva a képek kivételes minőségét, úgy döntött, hogy a kiadatlan képek jelentős részét a nagyközönség elé tárja, egyúttal kihasználva az alkalmat, hogy a Madrid Közösség Regionális Archívuma által őrzött, szintén kiadatlan anyag egy részét is bemutassa.
A Budapesten látható fényképek közül Muller életében többet is felhasználtak különböző publikációk illusztrálására, ami jelentős módosításokkal járt, most azonban ezeket a fotókat is eredeti formátumukban láthatjuk. A Capa Központ kiállítása átfogó képet ad Nicolás Muller munkásságáról. A humanista fotográfia egyik kiemelt képviselőjéről, akinek képei három évtizeden keresztül fél tucat országban készültek.
A kiállítás megtekinthető: 2022. június 16. – 2022. szeptember 4. Kedd–péntek: 14–19 óra Szombat–vasárnap: 11–19 óra Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Capa Központ