Spanyolországi ösztöndíj-lehetőség: Próbáld ki magad egy spanyol iskolában
2023. április 4-ig lehet még jelentkezni a Spanyol Nagykövetség Oktatási Irodája által meghirdetett Auxiliares de Conversación (Language and Culture assistants to Spain) ösztöndíjra, amely egy év spanyolországi tartózkodást kínál azoknak, akik életre szóló élményt és tanítási tapasztalatot is szeretnének nyerni. A program fontos eleme, hogy megfelelő angol nyelvtudás mellett nem csak tanárszakosok jelentkezhetnek.
Barcsa Orsolya spanyol-angol szakos tanárként közel 15 éves tanítási gyakorlattal a háta mögött vágott bele, hogy kipróbálja magát spanyolországi iskolai környezetben is. Terveit a 2020 elején kitörő Covid–19-járvány sem tudta megakadályozni, habár nem várt fordulatokat hozott az ösztöndíj-kérelem menetébe. Orsi ma már Valencia egyik általános iskolájában tanít angol nyelvet. Az Auxiliares de Conversación ösztöndíj idei kiírása kapcsán a pályázás menetét, az iskolában szerzett élményeit is megosztotta velünk.
Hogyan értesültél az ösztöndíjról?
Egyetemi tanulmányaimat 2007-ben fejeztem be a Szegedi Tudományegyetemen, ahol az említett két nyelvből szereztem bölcsész-tanár diplomát. Azóta folyamatosan a szakmámban dolgozom. Közel 15 év gimnáziumi tanítás után úgy éreztem, hogy eljött az ideje egy kisebb váltásnak, ami nem visz el teljesen a tanári pályáról, de némi változást, és talán könnyebbséget hoz a sok-sok munkaórában való tanítás, taposómalom után.
Boldog voltam, amikor Tóth Erika jóvoltából értesültem erről az ösztöndíj-lehetőségről: úgy éreztem, ez az, amit kerestem. Egy tanév Spanyolországban, egy másik iskolában és csak 16 tanítási órában pont jó lesz arra, hogy kicsit fellélegezzek, töltődjek ott, ahol amúgy már sokszor jártam. Ráadásul angol tanársegédként tehetem meg mindezt, így végre visszacsöppenhetek az angoltanításba, amit az utóbbi években „kiszorított” az életemből a spanyol.
A pályázat beadása előtt némi kételyem azért volt, hogy nem gond-e, hogy nem egyetemista vagy pályakezdő vagyok, de mivel nem láttam korhatárt a pályázati kiírásban, és Erika is megerősített abban, hogy nem akadály, hogy nem most jöttem ki az egyetemről, belevágtam.
Melyik városba kerültél a pályázat keretében?
Először a 2020/21-es tanévre pályáztam, és nagy örömömre kiválasztásra kerültem. Akkor a Valencia tartományban levő gyönyörű kis tengerparti városka, Javea – valenciai nevén Xávia – egyik általános iskolájába szólt a kinevezésem. Nagy lelkesedéssel készültem a kiutazásra, de akkor tavasszal ütötte fel a fejét a Covid–19 világjárvány, amikor megkaptam a sikeres pályázásról a hírt, így minden bizonytalanná vált. Engem azonban nem tántorított el a célomtól a Covid, úgy szerveztem az életemet, hogy októberben ki tudjak utazni, de sajnos vissza kellett fordulnunk a repülőtérről (a párommal együtt mentem volna) egy aznap bejelentett újabb szigorítás miatt, mely megtiltotta/korlátozta a spanyol tartományok közti utazást.
Ez már az utolsó csepp volt a pohárban, hiszen pár héttel ezelőtt eltörölték az összes közvetlen járatot Budapestről Valenciába, így csak Barcelonába tudtunk volna repülni (ami Katalónia tartományban van), onnan pedig kérdésessé vált volna a hogyan tovább, ha a tartományok közti buszokat és a vonatokat sem indítják. Hirtelen kellett dönteni, hiszen a hír annyira friss volt, hogy a nagykövetség sem tudott konkrét információval szolgálni, mi is csak a spanyol barátainktól kaptuk a hírt.
Végül a sok bizonytalanság miatt úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk. Nagy csalódást okozott ez a nem várt fordulat, de utólag jó döntésnek bizonyult. Akkor még nem volt vakcina, és Spanyolországban tombolni kezdett a járvány. Félő volt, hogy az egész tanévet online kell majd tölteni, akkor pedig mi értelme egy idegen helyen, ismeretlen gyerekeket tanítani az online térben… Tavasszal, mikor már megjelentek a vakcinák, és volt remény a biztonságosabb kiutazásra, úgy döntöttem, újra pályázok.
Mennyire volt nehéz összeállítani a pályázatot?
A pályázat összeállítása alapvetően nem nehéz. Motivációs levelet kell írni, idegen nyelvű ajánlólevelet kell beszerezi egy volt tanártól vagy a munkáltatótól, majd feltölteni minden szükséges dokumentumot, és kitölteni a pályázati felület összes oldalát. Azért azt be kell vallanom, hogy ez az oldal nem egy könnyen kezelhető felület. Nekem eléggé meggyűlt a bajom vele, ugyanis korábban már pályáztam a felületen spanyoltanárként, és volt fiókom az akkori útlevélszámommal, de mivel az azóta lejárt, nem tudtam az újjal belépni. Valahogy végül sikerült, de hetekig küzdöttem.
Az úti cél hogyan került kiválasztásra?
A pályázat során meg lehet jelölni preferenciákat, de abszolút nem biztos, hogy valaki az első helyen megjelölt tartományba kerül. A település kiválasztására pedig nincs lehetőség, csak az jelölhető, hogy nagyvárosba, kisvárosba vagy vidéki faluba szeretne menni a pályázó, illetve gimnáziumba, általános iskolába vagy nyelviskolába.
Azt hiszem, nekem nagyon nagy szerencsém volt, és talán annak is köszönhető, hogy Valencia városba kaptam a második pályázásom során a kinevezésemet, hogy az interjúztató személy ugyanaz volt, aki az előző évben is, és emlékezett a levélváltásainkra a Covid miatti sikertelen kiutazásomról. Neki említettem, hogy óriási segítség lenne számomra, ha Valencia városban kapnék helyet, mert családi kapcsolat révén ott van lakás, ahova tudnék menni. Hogy a véletlen hozta úgy, hogy ez így lett, vagy e kedves személy közbenjárása is benne volt a dolgok alakulásában, nem tudom, de örültem Valenciának, mert így nem kellett bajlódnom a lakáskereséssel.
Volt-e korábbi spanyolországi (ösztöndíjas vagy bármilyen utazási) tapasztalatod?
Hála Istennek, elég sokszor jártam már Spanyolország különböző részein (főleg Katalónia, Madrid, Andalúzia és Kasztília-León tartományokban). Az egyetemi tanulmányaim alatt Alicantéban töltöttem 5 hónapot Erasmusszal, és az nagy élmény volt. Akkor sokat utazgattunk erre-arra, Valenciába is eljöttünk a Fallas ünnepre. Később spanyoltanárként többször pályáztam sikerrel nyári továbbképzésekre – 2013-ban is egy ilyen lehetőségnek köszönhetően töltöttem két hetet Valenciában, akkor szerettem bele a városba.
Hol töltöd az ösztöndíjat? Mit érdemes tudni az iskoláról?
Én Valencia város Manises nevű kerületének egy nagyon speciális általános iskolájába kerültem. (Ahogy itt szokás: az óvoda és az általános iskola egyben van, a 6. osztállyal bezárólag tanulnak itt a gyerekek, tehát 3-tól 12 éves korukig.) Azért speciális, mert a különböző problémával – tanulási nehézségekkel, viselkedészavarral, testi és értelmi fogyatékkal – rendelkező gyerekek itt integráltan tanulnak, egy osztályban a normál képességűekkel. A gyerekek fejlesztését fizio- és pedagógiai terapeuta segíti, valamint a súlyosabban sérült gyerekek mellett van külön segítő (educadora) is.
Emiatt sokszor a város másik végéből, vagy akár a városon kívülről is hoznak ide olyan halmozottan sérült gyerekeket, akiket más intézményben nem tudtak befogadni. Az iskola nem olyan nagy, kb. 300-350 tanulója és 35 tanára, speciális segítője van. Szintén különlegesség, hogy egyik osztályban és semelyik tantárgyból sem használnak tankönyvet, hanem fénymásolt és laminált lapokból, a tanár által óráról órára készített feladatlapokból dolgoznak.
Hogyan telnek a napjaitok, milyen az iskolai környezet? Milyen feladatokat kell ellátnod?
Az iskolai környezet, mondhatni, kellemes, bár sajnos nekem nagyon rányomja a bélyegét a hétköznapjaimra, hogy a két angol szakos kolléganő (nálam mindkettő fiatalabb), akivel dolgozom, nem kezel egyenrangú kollégaként, kevés lehetőséget teremt számomra a gyerekekkel való interakcióra, bizonyos csoportok esetében pedig abszolút nem von be az órába. Így sokszor előfordul, hogy az iskolában töltött hosszas idő alatt kevés megszólalási lehetőséget kapok, és a tevékenységem a lapok kiosztására, a problémásabb gyerekek lekötésére korlátozódik, holott nyilvánvalóan nem az angoltudásommal van a baj.
Az iskolában a tanórák reggel 9-kor kezdődnek, és délután fél 5-kor érnek véget. Nekem egy teljes szabadnapom van, a hétfő. A többi nap 9 órára megyek, két nap fél 5-ig vagyok ott, két nap pedig hamarabb végzek (kedden 12:45-kor, pénteken délben). A tanórák között nincs szünet, a nap folyamán két hosszabb szünet van, egy félórás és egy 135 perces.
Értek-e kellemes vagy kellemetlen meglepetések az ösztöndíj alatt?
Számomra minden szempontból nagy váltás ez az iskola, hiszen egy erős tehetséggondozó, válogatottan jó képességű gyerekekkel foglalkozó fővárosi gimnáziumból kerültem ide, ahol nagyon jó emberi és munkahelyi viszonyban voltam a kollégáimmal. Itt az oktatási módszerek, a szemlélet, a munkatempó, a tanár-diák viszony és az időbeosztás is merőben más. Persze ezek többségéről tudtam, de más érzés megtapasztalni, és hosszabb távon benne élni.
Az első hetek és hónapok számomra a nehézségek időszaka volt, és sajnos azt kell mondanom, hogy a napjaim továbbra sem felhőtlenek, nem a gördülékeny együttműködés és az örömteli, egymást gazdagító közös munka szép példái, helyette sok a váratlan, kiszámíthatatlan dolog, néha kellemetlenség és küzdés. Nehézségekkel nemcsak az iskolában találkoztam, hanem a bürokrácia, az ügyintézés terén. Erre egyébként még maguk a spanyolok is panaszkodnak, mondván, hogy itt az ügyintéző kényén-kedvén múlik minden, és Spanyolország a papírok országa. Erre példa a NIE-szám megszerzése körüli bonyodalmak és anomáliák.
Ehhez járult még hozzá az ösztöndíj igen késői kifizetése (az októberi és a novemberi összeget kevéssel karácsony előtt kaptam meg). Aki kijön ide, az elegendő anyagi tartalékkal kell hogy rendelkezzen ahhoz, hogy 2-3 hónapot is meg tudjon oldani, még megjön az első ösztöndíj.
Ami szintén nagyon kellemetlenné tudja tenni a mindennapokat, az az, hogy ezen a vidéken a lakások többségében nincs fűtés, csak alkalmi és igen drága megoldások léteznek télire (elektromos radiátor, hősugárzó, légkondi meleg üzemmódban). Már nagyon várom a tavaszt és a meleget, mert a fázásból és a lakáson belüli 15 fokból nagyon elegem van. Hogy jót is mondjak, a kinti hőmérséklet sokszor melegebb, mint a benti, és télen kifejezetten kellemes a sok napsütés és a 15-20 fok. Valencia gyönyörű, sok a szép látnivaló, és rengeteg programlehetőség van, mint más nagyobb városban is. Itt is, mint mindenütt, vannak nagyon kedves, segítőkész emberek.
Milyenek a spanyol diákok a hazai tapasztalataiddal összehasonlítva?
A diákokkal nagyon jók a tapasztalataim. Főleg az a korosztály (5–12 évesek), akikkel én dolgozom, hihetetlenül kedves, érdeklődő, nyitott, kellően kíváncsi. A szeretetüket nagyon direkt módon fejezik ki, talán annak is köszönhetően, hogy itt sokkal közvetlenebb a tanár-diák viszony. Sokszor odajönnek, átölelnek. Nap mint nap sokat kapok tőlük, ez ad energiát.
Érdekli őket az angol, és szeretnének jól beszélni, de spanyol anyanyelvűként sokat küzdenek vele, többen a legnehezebb tantárgynak tartják. A munkatempó, az elvárások és a keretrendszer nagyon más, mint otthon. Aki nem látott még spanyol iskolát és spanyol gyerekeket, meglepődhet azon, hogy mennyire hangosak, mennyire zajos és káoszosnak tűnő itt egy tanóra, hiszen bárki szabadon felállhat, sétálhat a tanóra alatt.
Az ösztöndíj mennyire nyújt lehetőséget (anyagi és munkahelyi korlátokra gondolok) az utazásra, Spanyolország felfedezésére?
Az első pár hónap, amíg meg nem jön a fizetés, mindenképp spórolós, ezért nem az utazgatásról szól. Nekem nagyon nagy szerencsém van, mert a családi lakhatási lehetőség révén az itteni albérletárak töredékét fizetem csak, így az ösztöndíjam nagy része megmarad. Ellenkező esetben nem biztos, hogy könnyű lenne kijönni ebből az összegből itt. Mi a párommal együtt jöttünk ki, és mivel talált munkát, ő is keres, így tudunk félretenni és utazgatni is.
Egyelőre még csak a környéket jártuk be, és a tartományon belül utaztunk, de ha jön a jó idő, vannak távolabbi úti céljaink is. Erre az iskolai szünetek jó lehetőséget kínálnak, és mi a nyarat is itt szeretnénk tölteni az ösztöndíj letelte után.
Milyen jó tanácsot adnál a most jelentkezőknek?
Azt tanácsolom, hogy mindenre készüljenek fel, jóra és rosszra egyaránt. Lehet, hogy ez lesz életük legszebb élménye, de az is lehet, hogy nem. Nem árt tájékozódni a spanyol szokásokról, kulturális különbségekről. Nyelvileg és minden téren jól felkészültnek, talpraesettnek és rugalmasnak kell lenni.
Szerintem jó, ha nem egyedül jön ki valaki, mert a hétvégék magányosak tudnak lenni, ha nincs kivel programot csinálni, főleg egy eldugott helyen, ahol kevés a lehetőség. Ha egyedül vág neki valaki a programnak, akkor érdemes előre érdeklődni, és felvenni a kapcsolatot az itt élő magyarokkal (például Magyarok Spanyolországban vagy a Magyarok Valenciában Facebook-csoportok) vagy más ösztöndíjasokkal, mert ők is nagyon sokat tudnak segíteni. Nekünk ilyen téren nagyon jó tapasztalataink vannak.
És persze az is nagy előny, ha valakinek vannak spanyol ismerősei, barátai a környéken. A spanyol nyelvtudás szintén hatalmas előny. Nem is tudom elképzelni, hogy anélkül hogy lehet boldogulni az ügyintézés során. Anyagi téren pedig azt javaslom, hogy mindenképp legyen megtakarításuk vagy kellő anyagi fedezetük otthonról.