Camino del Norte: a szabadság és az óceán illata az Északi úton
- 2019.08.14.
„Amikor a Camino del Norte jut eszembe, mindig az óceán illatára, halk duruzsolására gondolok. Mindig is nagy álmom volt, hogy végig sétáljam az Északi utat. A Francia és Portugál utat követően éreztem: eljött az idő, készen állok rá.” – meséli Kőházi Mercédesz, akinek szavaival csupán az a káprázatos videó vetekszik, amelyet a Camino del Nortén forgatott. És amelyet most Északi útravalóként megoszt velünk.
A Norte felülmúlta minden várakozásomat és elképzelésemet: nehéz szavakba önteni mindazt, amit akkor éltem át, miközben tapostam az Út ősi ösvényeit. Igen, nehéz volt – sőt többször megfordult a fejemben, hogy tényleg képes vagyok-e rá? Talán a Norte mégiscsak nagy falat volt nekem…?
De minden egyes nap, amikor megérkeztem a szálláshelyre, egy kiadós zuhany és vacsora után elöntött a felhőtlen boldogság és elégedettség, amit ezelőtt már megtapasztalhattam az előző Caminók során. Tudtam, hogy oda tartozom, tudtam, hogy ott a helyem, és azt is, hogy végig tudom csinálni. A csodaszép tájak, a fantasztikus emberek, akikkel találkozhattam csupán hab volt a Camino-tortán.
Hogy miben volt más az Északi út, mint az eddigi Caminóim? Mindenben. Nincs két egyforma Út, és nincs egyforma megtapasztalás sem. Az embertpróbáló szintkülönbségek, a lélegzetelállító panorámák, az apró, varázslatos falvak – mind új és új élményként törtek rám.
Hiába ugyanaz a rutin: napi gyaloglás, megérkezés az alberguébe, zuhany, ruhamosás, pihenés; valahogy minden új volt. A rengeteg történet, amit a többi zarándok mesélt, a sok életút, amiket bejártak, nekem is segítettek, hogy valahol jobb legyek és erősebb. A napok során éreztem a fejlődést, és itt nem csak a fizikális részre gondolok, hanem a mentálisra és spirituális változásra is.
A Camino három szakasza
Még a Francia utamon találkoztam egy angol úrral, aki azt állította, hogy szerinte a Caminónak három szakasza van. Az első a fizikális, amikor hozzászoksz a hátizsákod tömegéhez, megbarátkozol a vízhólyagokkal és a naponta rád törő izomlázzal. Második szakaszként a mentális részt említette: amikor már gond nélkül lesétálsz napi 20-30 kilométert, nem érzed a csomagod súlyát, csupán nehéz felkelni reggelente az ágyból és nekivágni újra az aznapi etapnak. Itt már minden fejben dől el.
A harmadik, egyben utolsó rész, a spirituális. Amikor mintha egy álomvilágban élnél, ahol minden szép és jó, azt kívánod, hogy sose érjen véget a Camino. Amikor minden kinyílik számodra és olyan élményekben van részed, amiket soha ezelőtt nem tapasztaltál. Amikor úgy érzed, szárnyalsz és egészen Santiagóig meg sem állnál.
A Camino egy olyan tapasztalat, amit a legkönnyebben átélve ért meg az ember. Semmihez sem fogható ugyanis az a szabadság, ami vár Rád. Az emberek önzetlen szeretete, az Út misztikus varázsa úgy fogad, mintha hazatérnél. És mint mondani szokás: mindenhol jó, de legjobb otthon.