Úton Andalúziában: Fedezd fel a spanyol tengerpartot Gibraltártól Cádizig

Izgalmas, egyben furcsa érzés megpillantani egy másik földrészt, pláne, hogyha nem egy hajóról látod, hanem a szárazföldről. A telefonod üdvözöl Marokkóban, Te pedig a szerpentinen kanyarogva nézed, ahogy felbukkan Afrika. Lenyűgöző. Nemsoká elbújik előled a tenger és az óceán és egy tipikus látkép fogad: szélerőművek sora legelésző bikákkal. Mikor már alig várod, hogy újra vizet láss, megpillantod a partot, majd végig az úton követheted azt. Homokos partok türkiz óceánnal, sok színes kite surf ernyővel az égen.

Piscinas NAturales de Bolonia (Cádiz)

Erre a helyre kicsit nehezebb eljutni, mert nincs kiépített út, de mindenképp megéri letenni az autót és barangolni kicsit, hogy aztán egy különleges öböl fogadjon. A legközelebbi út El Lentiscalnál van, ahol egy nagy parkolóban hagyhatod a járművet. Ha nincs kedved nagyot sétálni, akkor csak lemész a pár méterre lévő boloniai strandra és élvezed a napsütést.

De ha folytatnád az utat, akkor át kell vágnod egy fenyőerdőn és legalább egy órát cipelned a hűtőtáskád és a napernyőd. Nem nehéz az út, csak egy-két helyen meredek, a látvány pedig gyönyörű. Mikor kiérsz az erdőből és lemerészkedsz a partra, már nem csak homokos rész fogad, hanem érdekes kövek, sziklák is.

Már csak néhány öböllel kell arrébb sétálnod, hogy rátalálj a különleges Piscinas Naturales nevű helyre. A vízbe nyúló sziklák úgy helyezkednek el, hogy dagálykor több részre osztják a vizet, ezáltal nyakig érő medencéket alkotnak. Innen kapta a nevét is a hely: “természetes medencék”. Meglepő módon napközben elég sokan sétálnak el idáig és élvezik ezeket a medencéket, de estefelé már kevés az ember, a táj pedig megváltozik.

Apálykor a sziklák olyanok, mint valami őshüllő fogai, a medencékből eltűnik a víz és mintha teljesen máshol lennénk, megvan a varázsa. Este már csak néhány embert lehet érzékelni, akik hullócsillagokra vadásznak, mint például én is az augusztusi Perseidák érkezésekor, vagy akik énekelve, tábortűz mellett várják a következő napot.

Zahara de los Atunes (Cádiz)

Boloniától nyugatra kanyargós utakon követik egymást a kis fehér települések, mindegyikhez ugyanolyan mesés part tartozik. Akárhol bemehet az ember a vízbe, hosszú homokos strand és kéklő óceán fogadja. Meglehetősen szeles ez a partvidék, ezért kedvez a kitesurf szerelmeseinek. Az égen mindenféle színű ernyőket láthatunk, és csak csodálkozunk, hogy a hozzá tartozó szörfösök nem gabalyodnak össze, de elég hosszú a part mindenki számára.

Aki ezen a vidéken szeretne megszállni, gyorsan le kell foglalja, mert könnyen betelnek a helyek, még a kempingek is. Mi a Camping Bahía de la Plataban (Zahara de los Atunes) próbálkoztunk, ahol bár közvetlen lejáró volt a partra, hely az nem volt. Néhány kilométer után a Trafalgar-foknál találtuk magunkat, ahol kellemes helyen sátrat állíthattunk (Camping Faro de Trafalgar).

Trafalgar-fok (Cádiz)

Ha Trafalgarra gondolunk, eszünkbe juthat Nelson kapitány, aki a francia és spanyol csapatok ellen győzelemhez juttatta a brit flottát. Nagyon nehéz elképzelni ezen a gyönyörű helyen, ahol egy világítótorony lábánál türkiz óceán és a legszebb strandok egyike tárul elénk, hogy valaha csata volt itt. Ma már csak az áramlatokkal kell küzdenünk, hogy nehogy másik öbölben találjuk magunkat percek alatt.

Ha megéheznénk, a legjobb hely, a kemping mellett található Las Dunas nevű bár, ahol reggelitől kezdve a vacsoráig mindig jóllakhatunk, sőt, még szórakozásra is lelhetünk. Ottjártunkkor ingyenes flamenco-est volt. Mind az étel minősége, mind a kiszolgálás miatt ajánlom, de főleg a szinte mesebeli környezet miatt. Érdekes a bár épülete, minden asztallal, paddal, térrel együtt.

Cádiz

Bár a cádizi partok lenyűgözőek és bármelyiken eltölthetjük akár az egész nyaralásunkat, érdemes bemenni Cádiz városába is. Azt mondják, az ember életében egyszer mindenképp látnia kell egy cádizi naplementét. Szerencsére ez nekem sikerült is. A nap elmerült az óceánban, a városban pedig felgyúltak a fények, és megindult az éjszakai élet. A katedrális kivilágítva is monumentális, a parkok, az épületek és hangulatos kis utcácskák csak arra várnak, hogy felfedezze őket az ember. Mire a cikk végére érek, nem csak a szívemben süt a nap, hanem odakint is…