Clotxa: szardíniás kebab Katalóniából

Spanyolországba érkezvén a turista talán úgy gondolja, nagy baj nem érheti, hiszen gyorséttermek mindenhol vannak és egy gyros mindenhol gyros kell, hogy legyen. Kedves magyar honfitársunk, ne hidd, hogy ez a spanyoloknál ilyen egyszerű! Első jó tanácsunk, hogy gyros helyett inkább kebabot kérj, mert nagyobb sikered lesz a kicsit háklis spanyolországi törökök között. Második jó tanácsunk pedig, hogy Katalóniában járj nyitott szemmel, hiszen a kebabnak van ám alternatívája az átmulatott éjszakák után… vagy inkább előtt?

Mint tudjuk, Katalónia nem is oly rég még népszavazást tartott arról, hogy elszakadjon-e anyaországától és új európai államként vonuljon be a történelembe. Különcködése azonban nem csak politikai, hanem jellegzetesen kulturális is. A katalán vidékeken létezik egy, a bevezetőben említettekhez nagyon hasonló szendvics – első ránézésre egy gigászi pita –, amire képtelenség volna egy komolyabb éjszakázás után ráharapni. Talán túl súlyos falat volna, méreteiből és tartalmából is fakadóan, hiszen telis-teli van mindenféle földi jóval.

Gyros, kebab, clotxa

Lenyűgöző, hogy az évszázadok során a mediterrán országokban hogyan keveredtek és formálódtak a konyhák különböző alapanyagai, elkészítési módjai és hogyan jelentek meg újabb és újabb étkek az asztalokon. Mint említettük, a katalán szendvics a görög és török világban hagyományos gyroshoz és kebabhoz nagyon hasonló gasztro-konstrukció, igaz, nem feltétlenül egyenes ági leszármazottja az előbbieknek. A katalán változat neve clotxa, ami egy kenyérfajta elnevezéséből származik és leginkább egy alaposan megtömött cipóra hasonlít.

Ha igazán jó clotxát akarunk kóstolni, akkor Dél-Katalóniába, az Ebro-folyó vidékére érdemes ellátogatni. A népi hagyomány szerint itt fogyasztották először a földekre induló parasztok, nagy tápértéke és tartóssága miatt. Mára a szendvics egész Katalóniában elterjedt, népszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy a katalánok évről-évre még egy fesztivált is rendeznek a clotxa tiszteletére.

Mi mégsem a fesztiválon, hanem a tarragonai Falset falucskájában kóstoltuk meg a katalán kebabot, ahol január közepén már igen nagy volt a sürgés-forgás. Szent Antal-ünnepére hagyományosan az egész falu katalán viseletbe öltözik és úton-útfélen nemzeti zászlók lengedeznek a szélben. Mindenki szekereket díszít és az öszvéreket csinosítja, hogy a hétvégére minden tökéletes legyen, ugyanis felvonulás és szekérhúzó verseny is van. De erről talán majd egy másik cikkben emlékezünk meg, most kanyarodjunk vissza a clotxához!

A nagy készülődés közben a fiatalok csapatokba verődve bevásárló körútra mennek, hogy mindent beszerezzenek a clotxa alapanyagai közül. Másnap reggel korán kelnek − ami ugyebár az Ibériai-félszigeten nem szokás − és együtt mennek valamelyikük vidéki házába, amit katalánul masnak vagy masiának neveznek.

A kandallóban tüzet raknak és kis várakozás után a tűzre dobják a zöldségeket, miközben a konyhában már készül az allioli (szó szerint fokhagyma és olaj, katalánul), előkészítik a halat (sózott szardínia) és a kolbászokat (llonganisa). Ha a zöldségek készre sültek és a tűz már csak parázslik, jöhetnek a húsok! Ha pedig minden elkészült, a megskalpolt és kibelezett cipókat is megpirítják egy kicsit a tűzön − a későbbi balesetek elkerülése végett.

Ha mindenki az asztalnál ül és a hozzávalók is előkerültek, jöhet a kenyértömés! A pirított cipókat kikenik paradicsommal, majd ízlés szerint teszik bele a zöldségeket és a különféle húsokat. Végül az allioli szósz következik és a cipó leskalpolt része, hogy ne essenek ki a hozzávalók. Remek tízórai ez, ami talán még az uzsonnáig is kitart a délutáni felvonulás és az esti fiesta előtt a falseti ünnepen. Láthatjátok, átmulatott éjszakák után mégsem az igazi – inkább előttük.

Fotók: Ribera d'Ebre Turisme