Spanyolország Újpesten: Silvimpex spanyol gourmet bolt

A Silvimpex az Újpesti Piacon található, és színes sárga-piros felirata azonnal magára vonja a spanyol színek és ízek szerelmeseinek tekintetét… az enyémet legalábbis biztosan. A boltba belépve a csupa szív-lélek, a vevőkre teljes figyelmet szentelő Huska Szilvia fogad mindenkit. Az interjú során a vevők ki-be mászkáltak, így amellett, hogy sorba vettük a termékeket és mesélt róluk, betekintést nyerhettem a bolt életébe is; a vevők pedig jöttek és jöttek. Na, de kezdjük az elején.

Hogy kezdődött az egész? Mi volt az, ami megfogott Spanyolországban, egyáltalán, miért éppen Spanyolország?

Kint éltem Spanyolországban húsz évig, az idegenforgalomban dolgoztam, de az egész egy spanyolországi úttal kezdődött 1995-ben. Főként katalán nyelvterületen, idegenvezetőként dolgoztam, miközben lehetőségem nyílt kapcsolatokat építeni, a kóstolók során helyi ízeket, kistermelők termékeit megkóstolni. Egy idő után már tudatosan építettem a kapcsolati hálót, hogy egyszer majd megnyithassam a boltot, ami pedig 2018-ban történt meg, az Újpesti Piac és Rendezvényközpontban.

És a bolt ötlete hogyan jött?

Szerettem volna egy bázist kialakítani, ami a gasztronómia és a bolt, ezek köré pedig összegyűjteni a spanyolos programokat, nyelviskolákat… És azt is tudtam, hogy itt szeretném megnyitni, hiszen újpesti vagyok, itt van a családom és a barátaim.

Nem volt nehéz visszajönni? Hiszen azért a spanyol életérzés teljesen más…

Hosszú évekig terveztem a hazaköltözést és a bolt megnyitását, így nem. Ráadásul, a családom és a barátaim is ide kötnek. És mindig jó érzés, amikor egy ismerős betéved a boltba, ha csak köszönni vagy felőlem érdeklődni, akkor is.

Voltak nehézségek az elmúlt években vagy a nyitás körül?

Valójában már a piac sem nyílt meg időben, majd önhibámon kívül egy „szennyvízcsatorna” keresztülhúzta a számításaimat, újra kellett tervezni, új árut kellett rendelni, és ez anyagilag is visszavetett, ennek pedig a webshop látta kárát, emellett, az egészségemnek sem tett jót a sok idegeskedés.

Na, és aztán jött idén a koronavírus és a karantén…

Igen, habár áru akkor is érkezett, nem volt igazából leállás, persze minden könnyebb lett volna webshoppal. De valójában már jóval előtte is gondolkoztam rajta, hogy eladjam-e a boltot.

Szóval akkor a bolt tényleg eladó. Mi lenne a terv vele? Közös munka valakivel? Valakinek továbbadni?

Hát, igen, nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, és végül erre a döntésre jutottam. Mindenképpen szeretném, hogy megmaradjon a bolt és a spanyolos vonal, és szívesen át is adom a tudásomat, a kapcsolati hálómat a bolttal együtt, szívesen besegítek, de nem közös munkában gondolkozom, nem szeretnék felelősséget vállalni már benne tovább, ahogyan azt se, hogy átverjenek. Nagyon nagy előnyt jelentene, ha valaki már ismerné a nyelvet, a gasztronómiát is valamennyire, hiszen persze sok mindent meg lehet tanulni itt tőlem, de azért mégis könnyebb és hasznosabb lenne nem a nulláról kezdeni.

Igen, látom, van minden, az olívaolajtól kezdve az üdítőkön át az édességekig, és ezzel vissza is kanyarodok a termékekre. Mik a kedvencek?

Általában, akik ide betérnek, már jártak Spanyolországban, illetve a boltba is visszatérő vásárlók. Többek között egy néni, aki az olívaolajat veszi, mert jót tesz neki megenni reggelente egy-egy kiskanállal, vagy például egy másik vásárló az articsókát veszi – tőle tudom, hogy jó az epére. De az édességek, pástétomok, halak is népszerűek, ahogy az olívabogyók is.

Azért mi magyarok hajlamosak vagyunk a saját megszokott ízeinkhez ragaszkodni. Mennyire befogadóak a vásárlók? Van olyan terméked, amik nem jött be?

Inkább azt mondanám, hogy az elmúlt két évben rájöttem, hogy egyes termékeket, mint például spanyol krumplipürét vagy chips-féléket nincs értelme behozni. Persze vannak emberek, akik ragaszkodnak a saját szokásaikhoz és igazukhoz, és nem fogadnak el tanácsot például a megfelelő olívaolaj kiválasztása során (hiszen nem mindegy, mihez melyiket használjuk) vonakodnak új ízeket vagy márkákat kipróbálni, de általánosságban azért nyitottak és érdeklődők az emberek. Én pedig mindenkivel szívesen elbeszélgetek, például, ha megkérdezik, mi az a turrón, kirakom sorban eléjük a fajtákat, és elmagyarázom, melyik milyen.  Ha pedig tanácsot kérnek, mindig próbálom leszűkíteni a kört: kinek vásárol, mit szeret, mit nem, édeset vagy sósat és a többi…

És ahogy látom, turrónból is található gluténmentes verzió a boltban…

Igen, szerencsére nagy az ételallergiásoknak szóló kínálat is, és ezt fontosnak is tartom. Vannak, akik úgy gondolják, hogy „pár kocka cukor csak nem árt meg a cukorbetegeknek”. Pedig de, és nem szeretném becsapni őket. Ha valaki rákérdez mondjuk, hogy a gluténmentesben van-e cukor, inkább végigbogarászom az csomagolás hátulját és biztosra megyek, próbálok segíteni. És szinte mindenből van „mentes” verziónk is.

Spanyolok milyen gyakran fordulnak meg itt? Mit szólnak ahhoz, hogy spanyol dolgokat vehetnek Budapesten?

Persze, szoktak jönni spanyolok, sőt, a spanyol nagykövet is látogatást tett már nálunk. Mindig jól elbeszélgetünk a spanyolokkal és latin-amerikaiakkal, és külön örülnek, hogy beszélem a nyelvet. Többen mondták már, hogy bizonyos termékeket ők is csak itt tudnak megvenni ilyen formában, még Spanyolországban is vidékre kellene utazniuk, hiszen boltban nem lehet kapni. Egyszer egy házaspár tért be hozzám, ahol a férfi spanyol volt – különben, érdekes módon a magyar-spanyol vegyesházasságban a férfi a spanyol általában -, és ő elsírta magát a bolt láttán. Mondta, hogy ha bármi van, csak szóljak, mert neki ez nagyon sokat jelent. 

Honnan jönnek a termékek? Hogy történik a szállítás? Gondolom, barátságok révén alakultak ki az elején a kapcsolatok.

Igen, mondjuk pont a legelső partneremmel már nem dolgozom együtt. Javarészt kistermelőktől szerzem az árut, és minden, ami itt van, minőségi, általam lett kiválasztva itt-ott-amott, több termékre pedig kizárólagos forgalmazási jogom van. Ugye kint éltem, sokat utaztam is ki, ahova a lányom is többször elkísért.

És gondolom, ahhoz, hogy ezt össze lehessen hozni, végig kellett járni a te utadat, nem?

Azt hiszem, igen. Kicsit helyivé is váltam az évek alatt. Például a Sagrada Familia mellett egy kávézóba sokszor beugrottam egy kávéért, amíg az éppen vezetett csoportom körülnézett kicsit. Mindig épp csak egy cortadora vagy egy café con lechere volt időm, és amint beléptem, a pultos srác már rögtön kérdezte is, hogy cortado vagy café con leche lesz-e, és ha az utóbbi, kérdezés nélkül rakott mellé egy falatot enni is, hiszen azt mindig akkor kértem, ha éhes is voltam. Hol van ilyen Magyarországon?!

És meddig lehet még látogatni a boltot? Nem nehéz kiadni a kezeid közül azt, amiben ennyi munka és tervezés van?

Augusztusban még biztosan nyitva leszek, de annál tovább nem tervezek, új árut sem rendeltem már. Hosszú ideig nem tudtam, hogy mit tegyek, de már el tudom engedni. Viszont azt nagyon szeretném, hogy a bolt megmaradjon, és valaki vigye tovább…