Az El Camino árnyékában: Galícia 10 legvarázslatosabb látnivalója

Mert Galícia a Caminón túl is rengeteget nyújt. Sokkal többet, mint amit várnánk. Az országnak ezt az északi, az Atlanti-óceánnal párhuzamos szegletét Zöld Spanyolországként is szokás emlegetni: hírnevét az itt jellemző esőben gazdag, párás időjárás következtében kialakult élénk zöld erdőségeknek és végtelen, dús legelőknek köszönheti. Látnivalókban gazdag tájai valódi kulturális kincseket ígérnek, amelyek fölött az útikönyvek sajnos hajlamosak elsiklani. Kihagyhatatlan látnivalókból pedig nincs hiány…

10. Carnota

Első hallásra különösnek hathat, de Carnotában található Galícia leghosszabb magtára, illetve ugyanezzel a jelzővel bíró tengerpartja. Előbbivel a hely valószínűleg nem szerez majd hírnevet a turisztikai könyvek hasábjain, ugyanakkor a műemlékké nyilvánított 37,74 méteres gránit építmény különleges történelmi pontja lehet egy vidéki kirándulásnak, amelyet megkoronázhat egy séta a homokdűnék mögött elterülő hét kilométer hosszú fövenyen. Érdekes módon az Atlanti-óceán vizének hőmérséklete errefelé 2-3 fokkal melegebb, így akár egy csobbanást is megejthetnek a fürdőzést kedvelők.

9. Sil-kanyon

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de valamiért a kanyon szó hallatán én többnyire az Egyesült Államok vadregényes tájaira asszociálok. Kevesen tudják azonban, hogy a természet e folyók által mélyített csodája Galícia egyik különlegessége is. Utolsó 25 kilométeres szakaszán a Sil-folyó mintegy 500 méteres magasságba nyúló sziklafalak között készül fel a Miño-folyó köszöntésére.

Az időjárás viszontagságaitól védett völgy enyhe éghajlatán olajfákkal övezett hajókirándulás keretében vagy a szinte vízszintes meredélyek tetejéről gyönyörködhetünk a földöntúli tájban. E vidék, a Ribeira Sacra egyébként Galícia egyetlen olyan bortermelő területe, ahol a vörösbor dominál: itt születik többek között az Amandi, a rómaiak által csak a „Sil-folyó aranyaként” emlegetett bor.

8. Fragas do Eume

Galícia igazi zöld arcát Fragas do Eume-ben mutatja meg legerőteljesebben. Ebben a folyó menti misztikus rengetegben életre kelnek gyerekkorunk koboldokról és erdei tündérekről szóló meséi; a kilencezer hektáros nemzeti parkban valami megmagyarázhatatlan nyugalom szállja meg a városi zajhoz szokott látogatót.

Én magam nem vagyok nagy túrázó, mégis úgy gondolom, hogy a csaknem kétórás gyaloglás végén található több mint ezeréves San Xoán de Caaveiro kolostor látványáért megéri erőfeszítéseket tenni. Emellett, hogy egy igen elcsépelt mondással éljek, az utazás célja az út maga: az Eume-folyót keresztező hidak, a végtelenbe nyúló, párától nehéz erdőség félhomálya és a régi idők mohával befutott romjai mind felejthetetlen élményt nyújtanak.

7. Ourense termálforrásai

Az ország észak-nyugati részén elhelyezkedő Ourense tartomány termálforrásait egy novemberbe forduló, késő őszi délutánon érdemes kiélvezni. A feltörésükkor közel 65 fokos hőforrások a provincia azonos nevet viselő székhelyének környékén számos helyen ingyen várják az odalátogatókat. Ezek a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő, ásványi anyagokban gazdag, gyógyhatású fürdők itt csak úgy, akár az út szélén is fellelhetők, ha vezetés közben úgy döntünk, hogy megpihennénk egy kicsit. Nem kell tehát messze mennünk a wellness-szolgáltatásért, ráadásul használatukkal az egészségünkhöz is hozzájárulunk.

6. Ourense városa

Az előző pontban már említett Ourense Galícia újabb turisták által kevésbé ismert pontja, pedig mindössze másfél órás autóútra fekszik Santiago de Compostelától. Hangulatos óvárosa a Miño-folyón átívelő Ponte Vella (Régi híd) nevet viselő híddal a Római Birodalom egykori jelenlétének ékes bizonyítéka. Ha szerencsés időpontban érkezünk, a városban tett séta megfűszerezése lehet a november elején ünnepelt Fiesta del Magosto, a tűz és a gesztenye ünnepe.

Érdekesség: Ha egyetlen dolgot kellene Spanyolország szimbólumának választani, az valószínűleg a fiesta lenne. Tudtátok, hogy egyes statisztikák szerint minden 20. percben ünnepelnek valamit? Ez persze nyilván kissé eltúlzott állítás, de tény, hogy a spanyolok szeretnek minden alkalmat megragadni az ünneplésre.

Nem csoda tehát, ha ünnepet szentelnek a gesztenye szabadtűzőn történő megsütésének. Ennél azonban sokkal többről van szó: e mágikus este az aratás, az élők és a holtak ünnepe. A galíciai hagyományok úgy tartják, az elhunytak lelkét szimbolizáló gesztenyék megsütésével azok kiszabadulnak a Purgatóriumból, és csatlakoznak az ünneplőkhöz. Egy jó galíciaihoz méltóan a hangulatot érdemes megkoronázni egy tradicionális licor caféval (kávélikőr).

5. Muros

A Muros-Ezaro-Fisterra háromszögnek érdemes egy szép kirándulós napot szentelni, amelynek végén káprázatos színekben játszó naplementében lehet részünk, de erről majd később. Muros egy kedves kis kikötő városka Galícia csipkézett partvidékének egyik öblében. Szűk utcácskái szinte csalogatják az utazót, hogy vesszen el bennük, vagy éppen fogyasszon el egy kávét a kikötő valamelyik kis kávézójában.

Kisváros lévén nagy előnye, hogy semmiféle megtervezett útvonalat nem kell követni a megismeréséhez, egyszerűen csak menni, amerre kedvünk tartja. Mielőtt Ezaro felé vennénk az irányt, mindenképp tegyünk egy kis kitérőt a Louro-hegy lábánál található Playa de Louro fehér homokos strandjára, ahol háborítatlanul élvezhetjük néhány órán át az óceán békéjét.

4. O Ézaro

Ahogy Murostól észak felé vesszük az irányt, a Costa da Morte mentén juthatunk el az alig néhányszáz lelket számláló O Ézaroba. Központjától rövid sétára található egy vízerőmű közvetlen szomszédságában az Ézaro vízesés, amely lábához rövid sétány vezet. A lélegzetelállító látványt nyújtó vízesés alatt húzódó kis öbölben pedig akár meg is mártózhatunk egy meleg nyári napon. Érdekesség: a Costa da Morte, vagyis a halál partja elnevezés Galícia észak-nyugati partvonalára utal, nevét a sziklás partvidéken bekövetkezett számos hajótörés miatt érdemelte ki.

3. Fisterra

A háromszög utolsó állomása a Finisterre-fokon fekvő Fisterra (kasztíliaiul: Finisterra), ahonnan a lemenő nap utolsó sugarai ezerféle színbe öltöztetik az eget. Az óceán földöntúli látványát elnézve könnyű megérteni, miért tartották úgy az ősidőkben, hogy Fisterra a világ vége, átjáró a túlvilágba. A kereszténység előtti időkben a pogányok úgy gondolták, a Földnek e pontján a nap meghal és a holtak és élők világa közelebb kerül egymáshoz. A Santiago de Compostelától 90 kilométerre található hely egyébként a Szent Jakab-út zarándokainak is fontos állomása: a fokot körüllengő mítoszoknak köszönhetően különleges spirituális jelentőséggel bír.

2. La playa de las Catedrales

Galícia két legkülönlegesebb helyszínét szándékosan a végére tartogattam az egyébként is varázslatos régió egyfajta megkoronázásaként. Lugo provincia partvidékén a természet valódi műalkotásának lehetünk szemtanúi. A katedrálisok partja több, mint hófehér homok és mélykék tenger: apály idején a mintegy harminc méter magas boltívek alatt barangolva könnyen felötlik az emberben milyen hatalmas, elsöprő formáló-ereje van a természetnek. A homokból kiemelkedő sziklaóriások katedrálisként magasodnak az előttük fejet hajtó tenger fölé, találkozásuk lélegzetelállító látványt nyújt.

1. Islas Cíes

Mindenkori kedvencem, spanyolországi bakancslistám örök első helyezettje e szigetcsoport – vagy ahogy a rómaiak nevezték: az istenek szigetei –, amelynek egy szakasza kristálytisztán ragyogó vizével, háborítatlan nyugalmával méltán érdemelte ki 2007-ben a világ legszebb tengerpartja címet. Természeti értékeinek megőrzése érdekében nemzeti parkká nyilvánították, területén nem épültek szállodák, a kempingezés az egyedüli módja annak, hogy az éjszakát itt töltsük. Akitől távol áll ez az élmény, annak csak annyit mondanék: a város fényszennyezésétől távol, a leggyönyörűbb csillagos égbolt alatt, a hullámok hangjának kíséretében hajthatjuk álomra a fejünket itt. Kellhet ennél szebb?