Spanyol narancs: Így vesz le a lábadról Valencia

Valencia történelme Kr.e. 138-ra nyúlik vissza: az Ibériai-félsziget frissen meghódított területét római katonák kapták jutalmul, így jött létre Valentia Edetanorum, a Turius (ma Turia) földközi-tengeri torkolata közelében. A történelmi városközpont (Ciutat Vella) területe csak Kr. u. 711-et követően rajzolódott ki, miután a mórok elfoglalták a várost, ami csak a XIII. század elején került ismét keresztény kézbe.

  Valencia felett a Zeppelin (1929)

  *Biblioteca Valenciana Nicolau Primitiu

Mintegy száz évvel később megépítették a város „főbejáratát”, a gótikus stílusú Serrano-tornyokat (Torres de Serrans), amelyek nem csak a követek és a nemesség ünnepélyes bevonulásainál nyújtottak nagy szolgálatot, hanem védelmi funkcióval is bírtak. A spanyol polgárháború idején itt őrizték a madridi Pradóból kimenekített műveket, és hosszú évtizedek óta itt nyitják meg ünnepélyesen a Fallast (Falles) is minden február utolsó vasárnapján.

A történelmi városközpont csupán néhány kilométer kiterjedésű, így gyalog is kényelmesen bejárható. Hogy legyen erőnk a sétához, tankoljunk fel kemény- és gumicukorból a patinás Casa de los Caramelosban, majd sétáljunk el az emblematikus épületekkel szegélyezett Plaça de la Seura! A Mare de Déu dels Desamparats a XVII. század közepén épült, a bazilika kupoláját Antonio Palomino mester barokk freskói díszítik. A térről − egykor a római Valentia fóruma − már látszik a katedrális tornya (El Micalet), melyet a Plaça de la Reina felől tudunk megközelíteni. Feltétlenül menjünk fel, mert gyönyörű kilátás nyílik innen a városra!

A katedrális egy mecsetre épült, akár a korabeli templomok többsége, és 1238-ban, a mórok kiűzésének évében szentelték fel. Építése és folyamatos felújítása több századon át húzódott, így gótikus, barokk és neoklasszicista elemekkel is rendelkezik. Itt őriznek egy, az I. századból származó kelyhet, amelyet sokan a Szent Grállal azonosítanak, így nem csak a turisták lepik el a város szimbólumát, hanem a zarándokok is.

Plaça de la Reina − bár tömve van turistákkal − nagyszerű hely: üljünk be egy chocolate con churrosra az egyik bárba, vagy álljunk meg egy pillanatra a Moltto pékség kirakatánál; itt közvetlenül az orrunk előtt készítik a finomságokat! Ha bejárjuk a környező utcákat, szebbnél szebb épületekbe botlunk majd, többek között itt található a Palau de la Generalitat (a katalán kormányszervek késő gótikus, reneszánsz újjáépítésű palotája) és az Almodí, amely anno a mórok búzaraktára volt, jelenleg pedig kiállítótérként funkcionál.

Erre található a a valenciai parlament székhelye, a Palau de Benicarló is, csakúgy, mint a XIII. századi Església de Sant Joan de l’Hospital templom és a Museu Nacional de Ceràmica (a spanyolok kerámia-múzeuma). Ha időközben egy kis frissítőre vágyunk, vegyük az irányt az Església de Santa Caterina felé, és ugorjunk be a templom nevét viselő cukrászdába, hogy megkóstoljuk a valenciaiak büszkeségét, az orxatát. A tigrismogyoróból (chufa) készült ital általában megosztja a turistákat, így a különlegesség helyett akár a nemrég felújított Plaça Redonda piacát is célba vehetjük, néhány szuvenír beszerzésére.

A Plaça de l’Ajuntament már a modern Valencia főtere, nevét a városházáról kapta; a környező kis utcákban rengeteg étterem, bár, kávézó, ajándékbolt és galéria található. Innen csak egy lépés a bikaviadal-aréna és a mellette álló pályaudvar modernista épülete. Ezután sétáljunk el a központi piacra (Mercat Central), kóstoljunk meg néhány kiváló sajtot és sonkát, vagy együnk a helyi rizs-ételek egyikéből. Ne feledjük, Valenciából származik a híres paella is.

A piaccal szemben áll a város egyik legszebb épülete, a gótikus stílusú selyembörze (Llotja de la Seda), „a kereskedők temploma” – ne hagyjuk ki a narancsfákkal díszített kerengőt sem! Ha pedig bírjuk még, ugorjunk be egy újabb templomba, ahol Antonio Palomino otthagyta a kézjegyét: ez az Església de Sant Joan del Mercat… Cikkünk folytatásában biciklire pattanunk, hogy a többi városrészt, a tengerpartot és az éjszakai életet is felfedezzük!