Valenciai városnézés focirajongóknak

Spanyolország harmadik legnagyobb városa nemcsak 800 ezer lakosnak, három UNESCO világörökségnek, megszámlálhatatlan narancsfának és egy több mint 100 éves rangadónak. A Valencia CF és a Levante UD rokonszenvvel keveredő vetélkedése nélkül a valenciaiak mindennapjai olyanok lennének, mint a churros csokoládé nélkül: nem az igazi.

Amikor a Valencia, vagy éppen a Levante új pályát építtetett magának, a szurkolóknak komoly zarándokutat kellett megtenniük a belvárosból egy-egy mérkőzés érdekében. A Mestalla ráadásul egy legelő, míg a Ciutat de València veteményesek helyére épült, ami néhány érdekességet is hagyott az utókor szurkolóira. Akik érthető módon előszeretettel fricskázzák egymást, a Mestalla negyed egykori legelői miatt a Valencia-drukkereket logikát nem nélkülözve csúfolják birkáknak vagy borjaknak.

  Stadionavató a legelő helyén (1923)

Míg a Valencia stadionja a spanyol bajnokság legrégebben használt pályájának számít, a Levante csak az elsőosztályú feljutást követő években, 1969-ben költözött a tengerpartról az egykori kiskertek területére a város északi részén. A legenda szerint az egyik telektulajdonos nem volt hajlandó eladni a veteményesét a klubnak – talán Valencia szurkoló lehetette – így az egyik lelátót ferdén kellett megépteniük a “békáknak”. Akárhogy is, Valencia város elképesztő növekedésével ma már mindkét stadion néhány perc alatt megközelíthető a történelmi városközpontból is.

Valencia óvárosa focirajongóknak

Ez már csak azért is remek lehetőség, mert a helyi klubok története szorosan egybefonódik a történelmi Valencia és a régió sajátosságaival. A város története több mint 2000 évre nyúlik vissza, ezért ha Valenciában járunk, látnivalókban sosem fogunk szűkölködni. A denevér-koronázta valenciai városháza tökéletes kiindulópont lehet a felfedezésre minden sportrajongónak, hiszen nemcsak a 10 méteres pálmafák, hanem a Valencia-drukkerek zászlóerdeje is a városháza téren emelkedik a magasba a kupagyőzelmek után.

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a klubot 1919-ben a tértől nem messze, a Barcelonina utca 4-es szám alatt található egykori Torino bárban alapította hat fiatal, akik talán a Fallastól – és pár pohártól – fellelkesedve épp Valencia legnagyobb ünnepének előestéjén döntöttek az alapítás mellett. A bár sajnos már nincs meg, egy emléktábla viszont büszkén hirdeti az “alapító atyák” elhatározását, akik pénzfeldobással döntöttek az első elnök kilétéről.

A többi már történelem, a Valencia CF alapítása pedig nemcsak a város központi terével, de a Fallasszal is örökre egybeforrt.

A városházától csupán néhány percre, a város XIII. századi katedrálisát elhagyva találjuk a XVIII. században, barokk stílusban épült Basílica de la Virgen de los Desamparadost. Az oltalmat nyújtó szűzanyához, aki Valencia város védőszentjének számít, minden idény kezdetén ellátogatnak a város klubjai, hogy támogatását kérjék az előttük álló mérkőzéssorozatra.

Mestalla stadion

A Mestalla nemcsak Spanyolország egyik leghíresebb stadionja, hanem a spanyol bajnokság legrégebben használt pályája is egyben, miután az első hivatalos mérközést 1923. májusában játszották itt. A Valencia CF jelenleg 50 000 néző befogadására alkalmas hazai pályája az 1982-es világbajnokságon Spanyolország három csoportmeccsének adott otthont, és az 1992-es barcelonai olimpiára is használatba vették. A stadion narancssárga székei és hatalmas denevér sziluettje a szurkolói folklór emlékezetes helyszínévé teszi.

A Valencia mögött álló százezrek és több mint 100 éves, történelmi sikerei elvárják, hogy a klub méltó stadiontúrát kínáljon a látogatóknak. A 6 bajnoki cím, az európai sikerek és természetesen a klub történetének olyan nagyságai, mint Mario Kempes, Fernando, vagy a LaLiga jelenlegi nagykövete, Gaizka Mendieta bőven adnak beszédtémát. A stadion úgyszintén lenyűgöző látványt nyújt minden focikedvelő számára, klubhovatartozástól függetlenül.

Látványosságok a Mestalla körül

Ha pedig végeztünk a stadionbejárással, kihagyhatatlan pihenőhelynek számít a Bar Manolo del Bombo, vagyis a Valencia és a spanyol válogatott leghíresebb szurkolójának, “dobos Manolónak” a kocsmája. A nemzeti műintézmény falait a tulajdonos több 10 ezer kilométeres futballtúráinak emlékei, zászlók, sálak és ajándéktárgyak százai borítják. Nem lesz nehéz megtalálni, hiszen a cím önmagában sokatmondó: Valencia Club de Fútbol tér 5.

Ha pedig már a stadionnál járunk, és Manolo bárjában is tiszteletünket tettük, nem érdemes kihagyni a világhírű valenciai szobrászművésu, Nassio Bayarri vasból és bronzból készült szobrát sem, amelyet 1993-ban, a klub születésének 75. évfordulójára emeltek a Valencia szurkólóinak tiszteletére.

Estadio Ciutat de València

A Levante UD otthonát a Mestallával ellentétesen a város északi részén – a már említett egykori kiskertek helyén – találjuk az Orriols negyedben. A valamivel több mint 25 ezer fő befogadására alkalmas stadion sokáig a hagyományos mediterrán sportpályák összetéveszthetetlen karakterjegyeit hordozta magán: lapos betonkaréja és fedett főlelátója az utóbbi évtizedekben erősen megkopott. A sors fintora, hogy a Levante Sport Egyesület otthona 2020-ban éppen a koronavírus-válság közepén újult meg teljesen.

Az új Ciutat de Valènciát immár egész Európa egyik legmodernebb, alacsony befogadóképességű stadionjai között találjuk: a fedett lelátók látványos tetőszerkezete, az ultramodern fény- és hangtechnika, valamint az új eredményjelzők a “békák” büszkeségei. A csapat hétközi edzéseit hagyományosan a közeli Buñolsban található edzőközpontban tartja, míg az irodák és a klub ajándékboltja – békeidőben – egész héten nyitva áll a Ciutat de València épületében.

A stadion legendájához a Levante korábbi játékosa, Duda is hozzájárult, aki elmondása szerint 2005-ben azért hagyott ki órdító helyzetet egy bajnoki mérkőzésen, mert “szellemet látott”.

Ha szeretnénk távol tartani magunkat a szellemektől, ideje tovább állni és visszamenni a bevárosba. Ehhez ismét át kell kelnünk a Turia-folyó egykori medrén, amelyet az 1957-ös természeti katasztrófát követően tereltek el Valenciában. A ma már a várostól délre kanyargó folyó egykori medrében az elmúlt évtizedekben Spanyolország, és talán egész Európa legnagyobb közparkját alakították ki.  A 18 híddal, több múzeummal és számtalan sportpályával és játszótérrel csipkézett ligetben akár egy egész napot is el lehet tölteni.

Sőt, erre Santiago Calatrava mediterrán űrközpontja önmagában is megfelel…

Start typing and press Enter to search