Utazás

Valenciai városnézés focirajongóknak

Molnár Péter | 2021-03-10

Spanyolország harmadik legnagyobb városa nemcsak 800 ezer lakosnak, három UNESCO világörökségnek, megszámlálhatatlan narancsfának és egy több mint 100 éves rangadónak. A Valencia CF és a Levante UD rokonszenvvel keveredő vetélkedése nélkül a valenciaiak mindennapjai olyanok lennének, mint a churros csokoládé nélkül: nem az igazi.

Amikor a Valencia, vagy éppen a Levante új pályát építtetett magának, a szurkolóknak komoly zarándokutat kellett megtenniük a belvárosból egy-egy mérkőzés érdekében. A Mestalla ráadásul egy legelő, míg a Ciutat de València veteményesek helyére épült, ami néhány érdekességet is hagyott az utókor szurkolóira. Akik érthető módon előszeretettel fricskázzák egymást, a Mestalla negyed egykori legelői miatt a Valencia-drukkereket logikát nem nélkülözve csúfolják birkáknak vagy borjaknak.

Inauguració_Mestalla_1923.jpg

Stadionavató a legelő helyén (1923)

Míg a Valencia stadionja a spanyol bajnokság legrégebben használt pályájának számít, a Levante csak az elsőosztályú feljutást követő években, 1969-ben költözött a tengerpartról az egykori kiskertek területére a város északi részén. A legenda szerint az egyik telektulajdonos nem volt hajlandó eladni a veteményesét a klubnak – talán Valencia szurkoló lehetette – így az egyik lelátót ferdén kellett megépteniük a “békáknak”. Akárhogy is, Valencia város elképesztő növekedésével ma már mindkét stadion néhány perc alatt megközelíthető a történelmi városközpontból is.

Valencia óvárosa focirajongóknak

Ez már csak azért is remek lehetőség, mert a helyi klubok története szorosan egybefonódik a történelmi Valencia és a régió sajátosságaival. A város története több mint 2000 évre nyúlik vissza, ezért ha Valenciában járunk, látnivalókban sosem fogunk szűkölködni. A denevér-koronázta valenciai városháza tökéletes kiindulópont lehet a felfedezésre minden sportrajongónak, hiszen nemcsak a 10 méteres pálmafák, hanem a Valencia-drukkerek zászlóerdeje is a városháza téren emelkedik a magasba a kupagyőzelmek után.

valencia_.jpg

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a klubot 1919-ben a tértől nem messze, a Barcelonina utca 4-es szám alatt található egykori Torino bárban alapította hat fiatal, akik talán a Fallastól – és pár pohártól – fellelkesedve épp Valencia legnagyobb ünnepének előestéjén döntöttek az alapítás mellett. A bár sajnos már nincs meg, egy emléktábla viszont büszkén hirdeti az “alapító atyák” elhatározását, akik pénzfeldobással döntöttek az első elnök kilétéről.

A többi már történelem, a Valencia CF alapítása pedig nemcsak a város központi terével, de a Fallasszal is örökre egybeforrt.

A városházától csupán néhány percre, a város XIII. századi katedrálisát elhagyva találjuk a XVIII. században, barokk stílusban épült Basílica de la Virgen de los Desamparadost. Az oltalmat nyújtó szűzanyához, aki Valencia város védőszentjének számít, minden idény kezdetén ellátogatnak a város klubjai, hogy támogatását kérjék az előttük álló mérkőzéssorozatra.

Mestalla stadion

A Mestalla nemcsak Spanyolország egyik leghíresebb stadionja, hanem a spanyol bajnokság legrégebben használt pályája is egyben, miután az első hivatalos mérközést 1923. májusában játszották itt. A Valencia CF jelenleg 50 000 néző befogadására alkalmas hazai pályája az 1982-es világbajnokságon Spanyolország három csoportmeccsének adott otthont, és az 1992-es barcelonai olimpiára is használatba vették. A stadion narancssárga székei és hatalmas denevér sziluettje a szurkolói folklór emlékezetes helyszínévé teszi.

Ninot Valencia CF-SD Huesca (3).jpg

A Valencia mögött álló százezrek és több mint 100 éves, történelmi sikerei elvárják, hogy a klub méltó stadiontúrát kínáljon a látogatóknak. A 6 bajnoki cím, az európai sikerek és természetesen a klub történetének olyan nagyságai, mint Mario Kempes, Fernando, vagy a LaLiga jelenlegi nagykövete, Gaizka Mendieta bőven adnak beszédtémát. A stadion úgyszintén lenyűgöző látványt nyújt minden focikedvelő számára, klubhovatartozástól függetlenül.

Látványosságok a Mestalla körül

Ha pedig végeztünk a stadionbejárással, kihagyhatatlan pihenőhelynek számít a Bar Manolo del Bombo, vagyis a Valencia és a spanyol válogatott leghíresebb szurkolójának, “dobos Manolónak” a kocsmája. A nemzeti műintézmény falait a tulajdonos több 10 ezer kilométeres futballtúráinak emlékei, zászlók, sálak és ajándéktárgyak százai borítják. Nem lesz nehéz megtalálni, hiszen a cím önmagában sokatmondó: Valencia Club de Fútbol tér 5.

manolo-el-del-bombo.jpg

Ha pedig már a stadionnál járunk, és Manolo bárjában is tiszteletünket tettük, nem érdemes kihagyni a világhírű valenciai szobrászművésu, Nassio Bayarri vasból és bronzból készült szobrát sem, amelyet 1993-ban, a klub születésének 75. évfordulójára emeltek a Valencia szurkólóinak tiszteletére.

Estadio Ciutat de València

A Levante UD otthonát a Mestallával ellentétesen a város északi részén – a már említett egykori kiskertek helyén – találjuk az Orriols negyedben. A valamivel több mint 25 ezer fő befogadására alkalmas stadion sokáig a hagyományos mediterrán sportpályák összetéveszthetetlen karakterjegyeit hordozta magán: lapos betonkaréja és fedett főlelátója az utóbbi évtizedekben erősen megkopott. A sors fintora, hogy a Levante Sport Egyesület otthona 2020-ban éppen a koronavírus-válság közepén újult meg teljesen.

Ciutat de Valencia - Levante UD.jpg

Az új Ciutat de Valènciát immár egész Európa egyik legmodernebb, alacsony befogadóképességű stadionjai között találjuk: a fedett lelátók látványos tetőszerkezete, az ultramodern fény- és hangtechnika, valamint az új eredményjelzők a “békák” büszkeségei. A csapat hétközi edzéseit hagyományosan a közeli Buñolsban található edzőközpontban tartja, míg az irodák és a klub ajándékboltja – békeidőben – egész héten nyitva áll a Ciutat de València épületében.

A stadion legendájához a Levante korábbi játékosa, Duda is hozzájárult, aki elmondása szerint 2005-ben azért hagyott ki órdító helyzetet egy bajnoki mérkőzésen, mert “szellemet látott”.

Ha szeretnénk távol tartani magunkat a szellemektől, ideje tovább állni és visszamenni a bevárosba. Ehhez ismét át kell kelnünk a Turia-folyó egykori medrén, amelyet az 1957-ös természeti katasztrófát követően tereltek el Valenciában. A ma már a várostól délre kanyargó folyó egykori medrében az elmúlt évtizedekben Spanyolország, és talán egész Európa legnagyobb közparkját alakították ki.  A 18 híddal, több múzeummal és számtalan sportpályával és játszótérrel csipkézett ligetben akár egy egész napot is el lehet tölteni.

ciudad-de-las-artes-y-las-ciencias.jpg

Sőt, erre Santiago Calatrava mediterrán űrközpontja önmagában is megfelel...