A nyúlon túl? − Zöldfűszeres nyúlpecsenye recept

A minap sikerült szert tennem egy szép darab nyúlhúsra. Nagy öröm ez, mert sajnos hazánkban a nyúl egy méltatlanul elfeledett húsfajta. Sokan idegenkednek a kedves kis húsvéti nyuszi elfogyasztásától, de persze nem csak ez áll a népszerűtlenség hátterében. Mivel az állat tartása nagy odafigyelést igényel, elég nehezen hozzáférhető és viszonylag költséges alapanyagnak számít.

Pedig a nyúlhús nem csak finom, de igen egészséges is! Fehérjében, aminosavakban, ásványi anyagokban és vitaminokban (például vas és B12-vitamin) is rendkívül gazdag. Alacsony zsír- és koleszterintartalma miatt a nyúl ráadásul könnyen emészthető, ezért fogyókúrázóknak, ételallergiásoknak és még magas vérnyomásban szenvedőknek is ajánlott a fogyasztása. Meg persze mindenkinek, aki szereti.

A fenti érdekességek különösen igazak a vadon élő üregi és mezei nyulak húsára, amelyek magas tápanyagtartalmuk mellett kellemes, a nagyvadakénál enyhébb, kevésbé karakteres ízviláguk miatt számtalan spanyol recept fő hozzávalói. A vadászat egyébként is Spanyolország egyik kedvenc nemzeti sportja, nem csoda, ha a nyúlhús előkelő helyen tanyázik a spanyol konyha alapanyagai között.

Spanyol vadászhagyományok

Az olyan nagyvadak, mint a vaddisznó és a szarvas mellett Spanyolországban szintén évszázados hagyományokra tekint vissza a caza menor, azaz a vörös rókánál kisebb állatok vadászata. Bár a legnagyobb kultusza talán a vörös-lábú fogolynak (perdiz roja) van, azért népszerűségben szorosan követi őt a mezei nyúl (liebre) és az üregi nyúl (conejo) vadászata. A Franco-érában bármennyire is üldözte a Nemzeti Gárda a birtokokon orvvadászó parasztokat és pásztorokat, az éhség mindig nagyobb úr volt, a nyúl pedig máig megmaradt a spanyol konyha kedvelt alapanyagának.

Conejo a las finas hierbas

Persze, ha vadnyúl nem akad, lőhetünk házi nyúlra is, és elhihetitek, az alábbi zöldfűszeres nyúlpecsenye abból is fantasztikusan finom lesz. A recept elkészítéséhez a követező alapanyagokra lesz szükségünk:

• 1 darabolt nyúl
• olívaolaj
• 1 citrom leve
• 1 csokor újhagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 dl fehérbor
• zöldfűszerek: bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, babérlevél (lehetőleg friss)
• só és bors

A húst sózzuk-borsozzuk, az újhagymát és a fokhagymát a zöldfűszerekkel felaprítjuk, majd a citromlével, az olívaolajjal és a borral pácot készítünk belőle. A bepácolt húst körülbelül fél órára hűtőbe tesszük (a kevésbé sietősek akár egy éjszaka pihenést is engedélyezhetnek a nyuszinak), majd beáztatott cserépedényben 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük.

Ha éppen nem találnánk meg otthon a konyhaszekrény mélyén a cserépedényt, azért nem kell kétségbe esni, egy átlagos tepsi vagy hőálló üvegedény − alufóliával lefedve −, is tökéletesen megfelel a célnak, viszont ez esetben érdemes némi vízzel felönteni a húst, hogy biztosan átpárolódjon.

Innentől következhet a hátradőlős-borozgatós rész, hiszen nagyjából másfél-két óra szükségeltetik ahhoz, hogy a nyúl puha és omlós legyen. Ezután már csak arra kell figyelnünk, hogy a fedőt levéve ropogósra süssük a húst, akár egy szelet füstölt szalonna társaságában. A végeredmény már önmagában is annyira intenzív, hogy felesleges túlgondolnunk a hozzá tartozó köretet. Egy kis héjában főtt krumpli éppen megteszi. A munka minimális, az ízélmény maximális − és már lehet is bezsebelni a bókokat. ¡Que aproveche!