Paelláért a Holdra, avagy hol együnk Pesten paellát?

Valószínűleg épp ez a kérdés merülhetett fel a LaPaella tulajdonosaiban is, amikor felfigyeltek erre a hiányosságra. Azonban szerencsénkre nem ragadtak meg csupán a válaszok keresgélésénél, hanem rögtön a tettek mezejére léptek, és orvosolták a végzetes problémát. Egy éve nyitották meg bárjukat a méltán fancy Hold utcai piacon (aka Belvárosi Piac), és azóta is nap mint nap a frissen készülő paella illatával csalogatják az arra érkezőket/éhezőket.

Egyik délután a vénasszonyok nyarát kihasználva sétáltam a városban és eszembe jutott, milyen jó lenne most a spanyol tengerparton tenni ugyanezt. Aztán felmerült bennem az ötlet: ha már a tengert nem is varázsolhatom ide egy csettintéssel, legalább egy kicsit megidézem a hangulatát. Gyorsan a Hold utca felé vettem az irányt, és ha már a LaPaellában jártam, a séfet is alaposan kifaggattam a paella-készítés tudományáról. Mivel a vendégeket csak egy hosszú bárpult választja el a (látvány)konyhától,

ez igazán nem volt nehéz − de a titok nem is itt keresendő.

Spanyolországban a paellát szokás szerint egy meglehetősen nagy, paellera nevezetű edényben készítik el, és általában közösen fogyasztják el a hatalmas adag finomságot. A LaPaella is ezt a hagyományt követi, habár itt az edény mérete inkább a tányérénak felel meg – de azért így is sikerül azt az érzetet kelteni a vendégekben, mintha egy valenciai chiringuitóban lennénk. Ami pedig már végképp a képzeletbeli spanyol tengerpartunkra repít minket, az az első falat az itt készült tengergyümölcsei-paellából.

És hogy mi a kulcsa egy igazán jól elkészített paellának?

A válasz egyértelmű: mindennek a titka a hozzávalókban rejlik.

Szerencsére a LaPaella erre a kritériumra különös gondot fordít, hiszen csak kiváló alapanyagokból dolgoznak. Ez lehet az oka annak is, hogy akik megkóstolták az itt készült paellát, nagyon pozitívan vélekedtek, hiszen megfizethető áron igazán minőségi ebédet kapunk. Az egész alapja a Spanyolországból importált paella-rizs, amit kimondottan ennek az ételnek az elkészítéséhez használnak, hiszen sokkal több folyadékot képes magába szívni, és ezáltal is megőrzi az ízek gazdagságát.

Evés közben arról faggatom Attilát, a séfet, vajon nehéz-e elkészíteni ezt az ételt: „Számomra inkább az jelentett kihívást, hogy kialakítsak egyfajta rutint az előkészítésében, hogy a lehető legtökéletesebb eredményt érjem el. Korábban Izlandon dolgoztam, ahol a halételek elkészítésének igazi szakértelme van, ugyanúgy, mint a paellának, amit pedig Spanyolországban dolgozó szakácsoktól tanultam. Talán a legnagyobb dicséret, hogy spanyol vendégek is mondták már a paellámra: olyan, akár a hazai.”

Emlékeztek még, hogy járt Risitas a paellás tálakkal?

Természetesen a paellába kerülő kagylók és az elmaradhatatlan sáfrány is az Ibériai-félszigetről származnak, sőt a sáfrányos verzión kívül készítenek paella negrát is, amivel még ritkábban találkozhatunk idehaza (ez a változat arról kapta nevét, hogy a hozzáadott tintahalból kifolyó színanyag feketére festi az ételt). És aki még ennél is többre vágyik, előételnek gazpachóval, desszertnek pedig crema catalanával teheti teljessé a spanyol gasztro-életérzést. Súlytalanságot nem ígérünk, de hogy a mennyben érzi majd magát, az biztos…